2012. szeptember 11., kedd

Az első hét után


Mikor belekezdtem az új suliba, úgy álltam hozzá hogy akármi is lesz, jól fogom érezni magam. 
Az első hét még felhőtlen volt. Hihetetlenül jól éreztem magam, és egy felszínes képet összeállítottam mindenkiről, ami persze mostanra változott. És észrevettem azokat a sémákat amik az osztályokban előfordulnak  Felszedték a rózsaszín ködöt a szemem elől.
Az az igazság hogy hirtelen cseppentem bele egy olyan társaságba, ami java része már ezelőtt is egy osztály volt. Egyetemen nem is ismertük egymást, erre bizonyíték, hogy van egy volt Széchenyis osztálytársam.
Na mindegy, ebből csak annyit akartam kihozni hogy ott nem figyelt az ember a másikra, de itt valamilyen szinten muszáj. És ha akarod ha nem muszáj valahova tartoznod.
Hogy én hova tartozom? Nem tudom megmondani, mert 2 felé húz a szívem.


Hogy ne lehessen könnyen rájönni mindenre, így álneveket fogok használni, bár ha valaki rájön nem nagyon hat meg. Ez az én véleményem nyíltan is elmondom, vagy megpróbálom.
Legyen az egyikük Peter a másikuk meg Howlett.
Peter aranyos, gyönyörű világító kékesszürkés szemű fiú. Úgy érzem ugyanúgy vélekedünk a dolgok nagy részéről, és ő is tisztán tudja/látja hogy nem kerülhet soha fel az elit klubba, ahogy Én se.
Ezzel szemben Howlett egy nagyon attraktív fiú. Fekete rövid haj, mélyre ható szempár és a széles, lelkig ható mosoly. Hmm, és be kell vallanom nagyon megfogott, de ez csak a biológia, van ez így.
Szóval közöttük őrlődök. Mert Howlettel az osztály egy magasabb klikkjébe léphetek, de nem is ez a lényeg jól érzem vele magam, csak csak na mindegy, majd máskor ezt folytatom. Peterrel pedig maradnék ott ahol eddig, de legalább nyugalomba elvárások nélkül. És WoWozott is ami plusz pont:)
Vagy még van egy harmadik eset, hogy szépen egyedül bekuporodok a sarokba, és folytatom azt az antiszociális életet amit eddig. Azt tudom hogy kell csinálni.
De mindenesetre azt már az elején kijelenthetem hogy az egyetlen lány csoporttársammal nem leszek közelebbi viszonyba. Ő  az a tipikus cuki kislány, aki mindenkivel aranyos, mindenkit ölelget és bújik mindenkihez. De meg se próbálok felé nyitni, elégszer égettem meg már magam nőkkel, és az Ildy után más nem kell.
Hogy mi lesz? Azt nem tudom. Nagyon nem. Pénteken megyünk sörözni, de nagyon úgy tűnik hogy nem kellene mennem. Hiába mondja mindenki hogy nyissak feléjük, nekem ez nem megy. Én nem akarok felszínes barátságokat, inkább utáljanak mint hogy meg keljen játszanom magam.

P.S. I love you

2 megjegyzés:

  1. Szerintem ne akard magad befolyásolni klikkekkel. Legyél mindenkivel olyan viszonyban,h lássák rajtad azt, h te vagy az a lány akivel lehet értelmesen beszélgetni. Néha az ilyent többre becsülik mint azt aki bújik a másikhoz, de egy értelmes szava nincs.

    Én úgy veszem észre magamon, h mindenkivel vagyok egy olyan viszonyban, h bármikor el tudok vele beszélgetni. Természetesen más a helyzet az egyetem kívül, de nekem közép iskolában is ilyen volt. Mindig vannak, voltak, lesznek klikkek, ez ellen nem lehet tenni, de nem is kell. Mindenkinek meg van a szűkebb köre, de ez nem jelenti azt, h a másikat ki kell közösíteni. Ez csak az én véleményen, de szerintem ez a normális hozzá állás. Az egy másik kérdés, h ki,h áll hozzá bizonyos dolgokhoz.

    Bocsi, h hosszabbra sikeredett :)

    Roni ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Belegondolva tényleg igazad van.
      Köszönöm a hozzászólásod és a tanácsot! Nagyon jól jött:)

      Törlés