2012. szeptember 13., csütörtök

Hiányzol

"Mert messze vagy, mert messze vagy, 
olthatatlan a szomjúságom, 
hangodat, hogyha hallanám, 
nem lenne több szomorúságom, 
hogyha látnám szép arcodat, 
le nem venném a szemem róla, 
s titkon néznélek éjjel is, 
álmodban, amikor nem tudsz róla."


Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik. Nem kérdezi, hogy alkalmas-e. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De kegyetlenül fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti. Majd újra és újra felidézi bennem azt az embert akiért mindezt érzem. A közös emlékeinket, a titkos csókjainkat. Majd elhagy és távolról nevet rajtam, miközben próbálom összeszedni magam. 
Tudom, hogy az egyetem miatt most sok elfoglaltsága van, de annyira furcsa és rossz, hogy újra visszajött ez a helyzet. Hiányzik, és és nagyon is hiányzik. Mindig várom a hétvégét hátha tudunk találkozni,de egy nap olyan rövid. Vele egy pillanat alatt elszáll. A nélküle eltöltött idő pedig éveknek tűnik.


P.S. I love  you

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése