2012. október 30., kedd

A születésnap

Mindig vegyes érzelmekkel telve várom az év azon napját melyen a világra jöttem.
Számomra ez a nap is olyan mint a többi. Ha nem esne mindig az őszi szünet időtartamára, akkor azt írnám hogy suliban töltöm, de így csak annyit  mondhatok, itthon a gép előtt ülök, és játszok. Nem nagy szám, szerencsére az ünneplés részével se zaklat senki. Anyu és apu megköszönt, a párom is és ennyi a népes had aki a facebook jelzése nélkül tudja mikor születtem.
Hogy miért nem várom? Hát egyszerű a válasz nem tudom.
Talán maga az ünnepisége miatt. Nemszeretem az ünnepeket, és fölég azt amiben főszereplő vagyok.

Talán az ajándékok miatt. Zsoltival gyorsan megoldjuk a dolgokat, én megkérdem Ő mit szeretne, Ő is megkérdi, én meg azt kérem amit jónak lát nekem. Bár nemszeretem a meglepetéseket jó látni hogy mit talál ki. Mondjuk idén nagyon meglepett a Leander koncert jeggyel, mert mindenre gondoltam de erre nem. Szóval hihetetlenül jól esett a dolog.
De anyuval az ajándékozás nem egyszerű  Idén nem igazán tudtam mit kérjek és több minden is kellett, így hát elkértem azt a pénzt amit rá szánt. 50.000 Forintot adott amit darabokban kértem el. Lett belőle szép farmerem és új sport cipőm. Meg a panda is abból lett megvéve. Körülbelül még 20.000 Forintom maradt, amiből terveztem, hogy fizetem a fogtömésem ha eljutok végre az orvoshoz (nem az időpontkéréssel van  a gond, hanem a bátorsággal), és esetleg ha marad valami akkor abból könyvet veszek majd jutalmul amiért kibírtam és ünneplés gyanánt hogy túléltem a procedúrát.
De most rájött hogy ezek nem ajándékok, kell rendes ajándék. Megint előjött a mobil témával. Hiába mondtam hogy a milyet szeretnék arra nincs pénz, más milyet nem akarok venni. Meg különben is kell a pénz másra. 1 nappal később már eszébe jutott hogy  karácsonyra azt találtam ki hogy RAM-ot veszek a gépbe meg esetleg egy új videokártyát vagy egy 1 terrás merevlemezt. Ekkor jött a fény a fejembe, nem lehet mert a Zsolti karácsony előtt nem tud jönni, én meg nem merek a saját gépembe kontárkodni. ( Az iskoláét szívesen szerelem, de a sajátom más kategória már.)  Erre holt nyugodtan közölte nembaj, addig eltesszük. Ehh ez sem sikerült. Azóta már túlestünk az E-book olvasón és a társain. Tényleg szeretném mindegyiket, de nem érzem úgy hogy megérdemelném őket, és hogy szükségem lenne rájuk. Mindenesetre reményeim nem múltak el, azzal kapcsolatban hogy nem jut eszébe semmi új és el is felejti azokat amiket eddig kitalált.
Annyit szeretnék hogy szíjazzon be a fogorvosi székbe és fogja a kezem. Most ennél nagyobb ajándékot nem tud adni. Na jó de, de nem akarok szemüveget se, de tudom hogy kellene.
Mindenesetre egy valamiért nem bánom a születésnapom, hiszen 1 évvel  öregebb lettem:) Nem mint ha valamivel másabb lenne  20 helyett 21-nek lenni, csak egyre közelebb kerülök a szerencse számomhoz, és ahhoz hogy kinyithassam a magamnak címzett levelem.

Szóval ma reggel, körülbelül ilyen tájban megszülettem huszonegyedszerre is.

P.S. I love you

2 megjegyzés: