2012. október 11., csütörtök

Mi is történt mostanában?

Igazából mondhatom azt hogy ami csak elromolhatott az el is romlott.
Múlt héten előtt kezdődött az egész azzal hogy huzatot kapott a fülem, és náthás is lettem. Péntekre még a cipő is feltörte a lábam, így minden összejött arra a napra, és még Zsoltihoz is csak szombaton tudtam emiatt menni. 
Sajnos a csak kettesben töltött hétvégénkből nem igazán lett semmi. Aztán kiderült hogy előző hétvégén és most hétvégén se találkozunk. Első az egyetem.
Aztán hétfőn elszakadt a karkötőm. Remélem meg tudják csinálni, mert nagyon értékes számomra. Aztán persze mehettem suliba. Közölték hogy új órarend van. Juhu... Most sikeresen úgy csinálták meg hogy vagy várok 3 órát Fehérváron vagy elmegyek a későbbi vonatommal és akkor kések 20-25 percet az óráról. Természetesen maradtam a második verziónál.
Aztán beszéltem Peterrel hogy nekem kicsit félreérthető a közeledése és kicsit sok is. Sok alatt azt értem, hogy olyan kérdéseket tett fel, amik nem igazán tartoznak rá, és olyan helyekre hívott el ahova nem 1 hónap ismeretség után mennék el emberekkel.. Meg hogy írta hogy  mit csináltam a hétvégén mert nem voltam elérhető. De mindez olyan furcsán hatott a számomra, mint mikor én kérdem ki a  Zsoltit hogy mit csinált, holott azt mondta itt lesz. Igazán semmi köze hozzá, aki így számon kérhet az a Zsolti maximum. Persze próbáltam nem úgy beszélni vele hogy megbántsam és összetörjem, de nem sikerült. Mint ha nem értette volna meg amit mondani akarok. Aztán azt is a fejemhez vágta hogy Howlett mikor hozzám ér, meg piszkál az nem zavar? Mikor mondtam neki hogy róla tudom hogy csak játszik, akkor nem szolt semmit. Mondta hogy ő nem érez semmit irántam, csak barát, de nem tudom mit gondoljak. Mert a tegnapi reakcióiból nem azt szűrtem le. 

A tegnapi nap egy elég ramaty nap volt, 5 óra unalom majd kiderült hogy elmehetünk haza. Na szóval Howlett elkezdett velem hülyülni, aminek örültem részben, más részben meg nagyon nem volt hozzá hangulatom. De mikor közel hajolt hozzám hogy kérdezzen valamit rápillantottam Peterre, aki mellettem ül, és olyan furcsa arcot vágott. Olyan kicsit megvetőt. Aztán elfeküdtem a padon, mert jobb dolgom nem volt, akkor meg arról faggatott hogy mi a bajom. Mondtam hogy semmi, akkor meg elkezdte mondani hogy biztos vele van bajom. Mondtam neki hogy nem, de tovább erőlködött, végül szerencsére megmentett a csengő.
Aztán az osztálytársaim szépen leléptek és kettesben maradtam Peterrel. Próbáltam csevegni vele de megbántam. Mondtam hogy olyan felesleges volt bejönni, erre közölte hogy nem, mert beszélgetett velem. Jó átléptem felette nem szóltam semmit. Újra próbálkoztam hogy holnapra átkel nézni a Hálózatokat mert mi van ha a tanár behozza a dogát. Ő nem tud koncentrálni most erre, meg hát aludni se tud. És vádlóan rám nézett. Aztán közölte hogy pénteken beszélni szeretne velem négyszemközt, de én nem akarok. Ezután gyors elbúcsúztam, és az első kanyarnál és leléptem.
Annyira szarul érzem magam.  Ha nem mondtam volna ki akkor is, de most hogy kimondtam még szarabbul. Látszik rajta hogy megbántottam, elrontottam a kedvét meg minden.
Hihetetlenül elment a kedvem az egész iskolától, a barátkozástól és mindentől. A francba hogy minden elromlik, pont akkor mikor már megszerettem. Annyira szeretek velük lenni, és beszélgetni ,de már ehehz sincs kedvem. Van aki már eléggé durva velem szemben, nem tudja hogy a vicc és a megbántás közti határvonalat átlépte. Aztán van akinek vágyom a társaságára, de ő nem egy emberé hanem mindenkié.
Mindenesetre már bánom, hogy nem tartottam magam ahhoz amit jól tudok csinálni. Leülni és hallgatni.

Talán ha ígyviselkednék, akkor nem bántanék meg sennkit soha töbebt.
P.S. I love you

2 megjegyzés:

  1. "Talán ha így viselkednék, akkor nem bántanék meg senkit soha többet."

    Szerintem, meg igen. Csak elnyomnád magadban és egy darabig jól is éreznéd magad. Viszont egy idő után rájönnél, h emiatt senki nem akar veled beszélgetni, stb... Ez még talán a "kissebb" gond lenne, de egyszer ráébrednél, h hogy viselkedtél emberekkel, és szarul éreznéd magad, akkor pedig már lehet, h késő lenne helyrehozni. Hidd el, jobb, hha kicsit értetlenkednek a barátaid, v 1-2 hétig fasírtban vagytok, mint örökre. Előbbiből ki lehet gyógyulni, utóbbit vszeg bánni fogod. Aki pedig olyan barát, h nem érdemes vele foglalkozni, azzal ne törődj.

    Bocsi ha kicsit kesze-kusza.

    Roni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Roni neked pszihologusnak kellene tanulnod:)
      Igazad van megint, de annyira rossz ez így. Utálok másokat megbántani.

      Törlés