2012. november 15., csütörtök

Égi jel?...

... vagy mégse? Egyáltalán nekem szól? Vagy csak én hiszem ezt? S éljek e a lehetőséggel?
Mostanában ezen kérdések járnak kelnek a fejembe fel és alá. S hogy mi is ennek az oka? Röviden és tömören a MÁV új hirdetése.
Mióta az eszemet tudom, azóta vasutas szeretnék lenni. Mindegy milyen poszton, a forgalmistán át át a pályabejárón keresztül a VBO-sig bezárólag minden, kivéve kalauz. Hogy miért pont csak kalauz nem azt majd máskor elmesélem.
Az eszem birtoklása előtti időkből pedig képek maradtak fent, amelyeken mozdonyok és forgalmisták szerepelnek. (Természetesen nem találtam meg az óvodás rajzaimat, pedig tudom, hogy valahol megvannak.) Örült vagyok ugye?

Szóval nemrég jött ki ez a kis "állás hirdetés" hogy motorvonat vezetői tanfolyam indul és először nőknek is! Kicsit most ez számomra olyan mint egy tündér mese, pedig már kezdtem minden hitem elveszíteni azzal kapcsolatban hogy az életben még vannak mesés dolgok. Soha nem gondoltam, hogy ez én életemben befog ez következni.
Jó, jó ...  még csak motorvonatokra szól a dolog, de ami késik nem múlik. Egyszer majd talán tehervonatok vezérállásán is találkozhatunk nőkkel.
Ha Dávid olvasná most ezt, akkor biztosan kapásból rengetek okot és érvet tudna felsorolni, hogy egy nő miért nem ülhet mozdony vezérállásába. De akkor sem értek vele egyet, meggyőzni senki nem tud. :)
Mivel egy ideje foglalkoztat és gyötör ez a téma, így írtam egy listát, amiben az érveimet sorakoztattam fel.
Azt a C tervet illene megmagyaráznom. Még annó annó réges régen 3 élettervet állítottam fel, melyek a mai napig addig jutottak el, hogy mit fogok dolgozni. Az  A terv a vasutas, a B a programozó (ez sajnos az egyetemmel együtt elúszott) és a C a minden egyéb.
Szóval ennyi minden szól ellenük, vagy mellettük, meg természetesen azok amik jelenleg nem jutottak eszembe.
Nagyon érdekelne két ember véleménye ezzel kapcsolatban, de egyikükkel nem merek erről beszélni  a másikukat meg nem akarom ezzel zavarni, talán nem is érdekelné.
Igazából anyu az akivel nem merek beszélni, mert nem akarok újra csalódást okozni. Apa biztos még jobban haragudna rám, ha elmennék a vasútra, és nem sikerülne elvégezni, sőt ha az OKJ-s képzés se sikerülne... Belegondolni se akarok, míg nem kell. Bár anyuval nemrég szóba került az, hogy  nekem semmi se sikerül és hogy csak elbukok mindig. Azt mondta hogy Ő nem neheztel rám, és hogy támogat ameddig csak tud.  De bizonyítani szeretnék, neki és mindenkinek, hogy igen Én is képes vagyok a lábamra állni  és nem csak sírni tudok meg tenglődni itt ott.
Bízom abban hogy egyszer csak jóra fordul minden, és sikerül az amiket szeretnék, de már egyre kevésbé hiszek.
S hogy ezen bejegyzés megírása után mi történik? Minden marad úgy ahogy van . Egyedül nem érzem magam elég erősnek a döntéshez, és nem merek lépni se semerre.
A vállalkozás menedzsment tanárom jutott most hirtelen eszembe. Mindig azt mondta, hogy a lehetőségekkel élni kell, s aki nem él vele az egy lusta barom. Szerintem nem kell magyarázatot füznöm hozzá.

P.S. I love you

2 megjegyzés:

  1. Ha nem kötelezik hogy bukás esetén fizesd vissza a tandíjat akkor a mávos jóféle ajánlatnak tűnik márha a kollégák is rendes normális emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem tudom, hogy vissza fizettetnék e. Hát az, hogy a kollégák milyenek lennének az csak ott derülne ki.

      Törlés