2013. január 23., szerda

Sulis dolgok, történések

Néha úgy kitudok akadni ettől a sulitól. Nem is tudom, olyan ez mint egy vicc.
Hétfőn bemegyünk és nincs tanár. Senki nem tud semmit mondani, nincs helyettesítés, de 5 óra múlva még lenne 2 óránk egy másik tanárral. Megyünk haza. Másnap nincs belőle cirkusz. Az 5 órából 3-on van helyettesítés. Aztán egy szó nélkül eltűnik mindenki, nincs kiírva helyettesítés. 4-en maradtunk bent végig. Butaság volt.
Csütörtökön helyettesítik, dupla igazolatlan annak aki nem megy be. Azt hiszik ez nagyon megijeszti az embert. Hát nem, lett egy szabad csütörtökünk.
Furcsa az osztály is. Néhány ember ahogy megmutatja magát kiderül hogy nagyon félre ismertük. Van egy fiú, nagyon szőke belülről. De nagyon, viszont azt mondja hogy előtte is infóval foglalkozott. De mikor pakoltunk át a másik terembe monitort hogy az ott lévő gépeket leellenőrizzük nem hozott tápkábelt,se egeret, se billentyűzetet. Pedig mindre felhívta a tanár a figyelmet, meg logikus hogy anélkül nem igen tud nézelődni a gépen, s kideríteni a számunkra szükséges infókat.
Megkérdeztem a velem együtt rangidős fiút, hogy Ő is úgy érzi hogy sokszor túl fiatalok hozzánk képest. Bólogatott. Legalább megtudtam, nem csak én érzek így. Szerinte túl sok ez a 2-3 év korkülönbség.
Teremfelelős is lettem. Én pakolok össze a fiúk után.
A székeket visszatolom, a földről felszedem az eldobált tápkábelt, az ollót, megtalálom a másik cellux tekercset amit órán kerestek. A főkapcsolóhoz diák engedély nélkül nem nyúlhat, engedélyt nem kaptam így nem bántom, a villanyt nem is figyeltem. Bezártam a termet és odaadtam a tanár úrnak a kulcsot. Ő visszamegy és  megnézi a munkám majd közli, hogy a villanyt és a főkapcsolót elfelejtettem. Ezután az órából visszamaradt időben azt hallgatom R.-től hogy ennyit se lehet rám bízni, nem veszem észre az égő villanyt. Nem szólok vissza. Holott Ő meg a széket nem teszi vissza és a tápkábel is az Ő székénél hevert. Otthagyom. Fent a másik terem felőli padra ülök, egyedül kényelmesen. Majd jön a gúnyos megjegyzés emozik megint.tumblr_mfqhnyh4nw1r2twnoo1_500
Howlett odajön, megkérdezi hogy zavar e ha ideül. Természetesen nemmel válaszolok. Visszamegy a táskájáért s letelepszik mellém. Megkérdezi hogy mi a baj. Semmivel válaszolok. Pár pillanat múlva Cs. is leül, velem szembe. Acélbetétes bakancsba bújtatott lábát kinyújtva a padra fekteti és kényelmesen elhelyezkedik a pad sarok részébe kucorodva. Az iskola legjobb helye az a sarok. Nem túl meleg, és nem is túl hideg. A szegély pont kényelmes méretű, a mellette lévő fal meg tökéletes fejtámasz. Idilli béke honol abban a szünetben.  A kedvem is visszatér, már csak attól hogy csendben ülünk mi 3-an. És egyáltalán nem kínos a csend. Inkább élvezzük. Úgyse marad így sokáig.
Szeretem Őket... Néha három méter távolságban tudni. Mert ez az idill csak pillanatnyi, percnyi, néha órányi, de mindig elmúlik. Soha sem örök.
A tanár magyaráz, jó lenne figyelni, de ehelyett csak görgetem a tollamat. Jobbra balra, jobbra balra. Majd otthon megtanulom, vagy nem. Gépekhez ülünk. Peter és Cs. közt van az én helyem. Peter mindent csinál csak hogy a feladatot ne kelljen elkezdeni, képeket gyűjt, nyilakat keres, mert ami megvan adva az nem jó neki. Cs.-től ihletet véve nekiállok. Mondhatjuk hogy közös munka, csak ő tette hozzá a több alapot, én csak simítottam. Végül megcsinálja, a plusz feladatot is. Kicsit segít nekem, közben elkezd piszkálódni. Megkérdezem Tőle, hogy élvezi. “Hogyne élvezném, különben minek csinálnám.”
Howlett ihletért jön, segítünk neki. Majd mivel lassan indulnom kell a vonatra, felmegyek meglesni az e-mailjeim. Megjött a várva vár IPon levél. Cs. megkérdi miért vártam ennyire. Elmesélem hogy a vidi kártyám felmondta a szolgálatot. Kérdi hogy milyen, válaszom Ati Radeon 6850. Howlett kifakad, ne csodálkozzak ha olyan szart veszek, csak az NVidia a jó. Miután közlöm vele, hogy csak arra volt pénzem, majd akkor pattogjon ha Ő fizeti. Kicsit elgondolkodik, majd folytatja tovább. Elgondolkodom azon, hogy tényleg ő volt az az ember, aki 3 órával ezelőtt odajött megkérdezni, hogy mi a baj. Néha kételkedem, olyan mint ha 2 ember lenne abba az egy attraktív testben. Ha kettesben vagyunk vagy Cs.-vel hárman akkor kedves, megértő, türelmes és olyan sebezhető is néha. Ezzel szemben ha az osztály összeverődik, kényszeresen elkezdődik valaki piszkálása, okoskodik, teszi az agyát… és velem szemben is bunkó, paraszt módon viselkedik sokszor...
Most csak egyedül megyek el. El kell érnem a korábbi vonatom, nem akarok még 1,5 órát várni.
De máskor mindenki tódul ki az ajtón, én is rohanok, mintha menekülnék valami elől. Mindig megvan az ok hogy miért, sietni kell a vonatra, be kell menni még boltba. Bár senkit se érdekel, mert egyedül járok haza,de az okom mindig megvan.
P.S. I love you

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése