2013. március 12., kedd

Egy gyönyörű vers

Hosszú ideje nem olvastam már verseket, s könyvet se nagyon. Pedig régebben mindig sokat olvastam. Mostanában valamiért elmaradt. De ma belefutottam pár versbe, s az egyik annyira megfogott, hogy gondoltam megosztom.

Székely János - Tudom én, kedves

Tudom én, kedves, hogy sosem leszel 
Törvényben sem és bűnben sem a társam. 
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet 
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.  

Tudom én, kedves, hogy virágaid 
Énnekem már csak bánatot teremnek. 
És mégis boldog és hálás vagyok 
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.  

Fellombozol, mint csonka fát a komló. 
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó 
Vagy énnekem a földön és égen.  

Láng vagy, mely perzselt, míg köröttem lengett, 
De távolabbról éltet és melenget: 
Elvesztett társam, megnyert kedvesem.

P.S. I love you

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése