2013. április 23., kedd

Bátorságpróba

Szóval elején kezdve a dolgot, újévkor megfogadtam hogy idén megpróbálok vért adni. Hát nemrég eljött a lehetőség, és úgy döntöttem élek vele.
El kell mondanom, hogy én a tűtől félek. Meg attól is ha belém bökik, mert az oké, hogy én fájdalmat okozok magamnak, mert az nem fáj annyira, mint ha más teszi. Na szóval boldog boldogja voltam mikor annyi idős lettem, hogy nemet mondhattam az orvosi vizsgálatokra, így ami nem muszáj az addig halogatódik míg muszáj nem lesz, ami muszáj arra meg végül is Önként megyek, s közvetetten magamnak okozok fájdalmat.
Tudom az orvosok nem mindig akarnak rosszat, de eddigi tapasztalataim szerint nem szeretem őket. Egyetlen egy orvosom van akit imádok, de Ő magánorvos, szóval megértem hogy ilyen kedves, mert azért nem kis pénzt hagy nála az ember. Mondjuk inkább fizetek a mosolyért meg a kedvességért, mint hogy emberszámba se vegyenek.
Utolsó legrosszabb élményem a gyerekorvosnál volt, nagyon utáltam azt az ember, de hál isten csak az iskolai oltások miatt kellett hozzá mennem, amúgy a felnőtt orvoshoz jártam (Ő kedves volt mindig adott matricát meg kedvesen viselkedett, mosolygott).
Na szóval az utolsó injekció adós időben volt (nem emlékszem már mikor) és hát ott kezdődött a dolog hogy veközzünk le, Ő megnéz minket, fent is lent is. Na én nem, tuti nem fogok előtte levetkőzni… Végül közölte ha nem csinálom ideges lesz meg gutát kap vagy valami ilyesmit, erre én közöltem vele hogy nyugodtan, nekem az nem fáj. Szóval végül nem nézett meg, de mikor az injekciót adta be, mindenki másnak a menet ez volt: fertőtlenít, beszúr, belenyom, kihúz mehet. Nekem fertőtlenít, belevág, szépen lassan befecskendez, benne tart, kicsit meg is mozgatja, majd lassan kihúz. ÉS mosolyogva közli hogy olyan fal fehér vagyok feküdjek le a bent lévő ágyra. Na azt nem összekaptam magam és az udvaron lévő padig meg se álltam. Azóta nem találkoztunk, de utolsó információim szerint rákos lett. Lehet velem együtt túl sokan átkozták el.
Jó, már 100x megkaptam hogy orvos előtte nem kell szégyenlősnek lenni, de mi ez már hogy vetkőzz? A nőgyógyászomnál 6 hónap volt mire eljutottunk addig hogy na vizsgálat, de ott se az volt hogy Vetkőzz!, hanem ha úgy érzi hogy megvizsgálhatom akkor szóljon. Na mindegy elnézést ezért a nagy kitérőért, de ez kicsi felvezetés annak megértéséhez, hogy miért is félek a tűtől és akármilyen orvostól.
Na de  a lényeg, hogy minden bátorságomat összeszedve de elmentem vért adni, végül is ott volt a suliba, nem kellett messzire menni. Nagyon kedves idős hölgyhöz kerültem, aki elmondott mindent a dologról aztán továbbküldött egy fiatal lányhoz aki elvégezte a szükséges teszteket. Mint kiderült nem is B  a vércsoportom, hanem 0. Aztán a hemoglobin szint vizsgálatnál kibuktam mert 125-től lehet vért venni, az enyém 120 volt. Hát ott egy nagy sóhaj esett ki belőlem, hogy idáig eljutottam erre félúton kibukok. De valahogy így sétálhattam ki, végül is eljöttem, adni akartam de önhibámon kívül nem adhattam.
(A vörös haj stimmel is, kár hogy az enyém még nem ilyen hosszú, és szög egyenes:) )
tumblr_mlhdyx05HJ1r0c33vo7_250 Azóta anya B12 tablettát etet velem, mert nem jó ha kevés meg azért alszom annyit biztos, meg fáradok el olyan hamar. Holott már évek óta úgy annyit alszom, és nem tehetek róla, de nekem kell a napi 8 óra alvás, s ha nincs meg azt általában hétvégén bepótolom. Egyetem óta van az az időbeosztásom, hogy éjfélkor fekszem 8-kor kelek, ha korábban kell kelni, akkor annyival előbb fekszem le, és ez hétvégén is ugyan így van, kivéve ha Zsoltinál vagyok vagy Ő van nálunk.
Végül elvesztettem a fogadást, azóta muszáj szednem a rózsaszín bogyót. Pedig bíztam apában, hogy anya nem tudja rávenni a szedésére. De túl jó a ráható képessége.
P.S. I love you

2 megjegyzés:

  1. Nekem is tök nagy lelki erő kellett, amikor először elmentem vért adni, utána viszont nagyon jó érzés volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Következő félévben is újra megpróbálom:) Remélem akkor jobban sikerül, és kicsit segíthetek ezzel másokon:)

      Törlés