2013. május 28., kedd

Érzések…

Furcsa érzés kerítette hatalmába a  szívem mikor újra megláttam Őt.
Szívemben a heg megfeszült, legmélyén a szakadásba reménykedett, de nem a fájdalmasba, hanem az újra egyesülést megelőzőbe.
Hiú ábránd mindez, ami elmúlt s elszakadt, soha nem születhet újjá akármit is mond a szív. A heg ugyanúgy megmarad.
S bár elsétáltunk egymás mellett a néma ködbe burkolózva, a mosolyát soha nem feledem. Örök emlékem marad róla az a mosoly amit felém küldött.
Ő volt eddigi életem első és utolsó nője aki nem családtagom, s mégis ennyire szerettem.
Nem tudom, hogy véletlen e de a hajunk hasonló árnyalatú, nagyon jól áll neki a sötétvörös szín. Vajon még mindig hasonlóan gondolkozunk?
P.S. i love you

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése