2013. július 26., péntek

Szentgotthárdi élménybeszámoló – Első rész - Szombathely

Vasárnap indultunk. A tervekkel ellentétben mégse mentem fel szombat este Veszprémbe, hanem vasárnap reggel Fehérváron keresztül mentem Szombathelyig, közben Veszprémben a párom és az anyukája csatlakozott hozzám. Majd Szombathelyen 1 óra szabad időnk volt a Szentgotthárdi vonatig. Úgy döntöttünk, hogy kicsit besétálunk a városba míg van időnk. Végül úgy esett hogy lekéstük a kiszemelt vonatot, így a következő vonattal mentünk:) Amin Zsolti hisztizett, mert hát nem így volt megbeszélve. De szegény egyedüli férfiként le lett szavazva.
Hotel Savaria nagyon gyönyörű épület, nem is értem miért nem üzemel már. Nagyon kár érte. Zsoltival azon töprengtünk vajon milyen drága lehet, és hogy meg kellene venni. Minden nap más szobába lehetne aludni, és rengeteg gyerek is elférne itt:) Na meg azért lehetne kiadni pár szobát is:)
2013-07-14 10.28
Beültünk egy  kávézóba is, hogy igyunk valamit. De mikor megláttam a dobostortát nem bírtam ellent állni. Nagyon finom volt.2013-07-14 10.43 Rengeteg gyönyörű épületet is láttunk, sajnos nevek megjegyzésében nem vagyok jó. 2013-07-14 11.17Az utcán Leanderek voltak kiültetve. Hatalmas piros pont Szombathelynek:)2013-07-14 11.20Az a drága Kung-fu panda:) Nem lehetett kihagyni a fényképezésből:)2013-07-14 11.21 2013-07-14 11.25Jó buli lehetett :) Ha Zsolti nem hívja fel a figyelmünket rá, észre se vesszük. 2013-07-14 11.33Galambpár, Ildi néni (Zsolti anyukája) meg is jegyezte, hogy olyanok mint mi. A fehér vagyok én aki menekült, a sötét elöl mert az piszkálja:)2013-07-14 11.35Mert mindenhol Quimby-be botlik az ember :) 2013-07-14 11.36 Ezzel a kis Szilivel mentünk Szentgotthárdra. Jó koszos szegényke.2013-07-14 11 A nap hátralévő részében, megismerkedtem a többiekkel. Zsuzsa nénivel ( Ildi néni húga) és Eszterrel ( Zsuzsa néni lánya) öröm volt megismerkedni. Nagyon kedves embereket ismertem meg bennük, akik már az első pillanattól kezdve örömmel fogadtak.
Imre bácsi (Ildi néni és Zsuzsa néni apukája) egyszerűen egy hihetetlenül meleg szívű, gyönyörű lelkű ember. Ilus néni (a felesége) már 9 éve meghalt és azóta minden nap mikor otthon van kimegy hozzá a temetőbe. Annyira hihetetlen dolog volt ez számomra, én nem ezt láttam a papám a temetés után soha nem ment a mama sírjához. Nagyon jó volt őt is közelebbről megismerni, és olyan jó történeteket mesélt magáról, az ottani történésekről.
Egy kis aranyos képpel zárom le az első beszámolót: A kis mini üvegekkel. Jó régiek lehetnek, de hihetetlenül aranyosak.2013-07-14 17.05
P.S. I love you

2 megjegyzés: