2013. szeptember 10., kedd

30+1 Napos Könyves Kihívás Molyról – Tizennegyedik nap

A kedvenc könyved a kedvenc íródtól:covers_11508

Fekete Tőr Testvériség 5. része a Feloldozott szerető a legnagyobb kedvencem Tőle. Vishous és Jane könyve, valahogy más volt mint a többi.
V már a kezdetektől érdekelt, és kíváncsi voltam a történetére. Érdekes volt olvasni az apjáról, a tábori élményeiről és végre kiderült az anyuka személye is. A tábori élet után viszont nem is csodálkozom, hogy kisé más lett mint a többiek.  Véleményem szerint jó irányba más.
A párja Jane szintén nagy kedvenc, bár piszkosul irigy vagyok rá, hogy ilyen pasit fogott ki. Erős nő, aki szembe mert szállin V-vel és az életbe tartotta.
A könyv teljes egészében elvarázsolt, és nem csalódtam az írónőben. Titkon reménykedtem, hogy majd Butch valamilyen szinten közben játszik majd a dolgokban. De hát nem ebben a könyvben került rá sor.
Pár idézet a könyvből:


”A kiválasztott, akit a magáévá kellett volna tennie, kinyújtva feküdt egy márványemelvényen,
amelyre valamiféle párna volt leterítve. Egy másik függöny a terem mennyezetéről lógott alá, és pontosan
a nő nyakáig ért le, eltakarva előle az arcát. Széttárt lábát fehér szaténszalagokkal kötözték ki, karját szintúgy,
meztelen testét pedig finom fátyolszövet borította. A rituálé jelentése egyértelmű volt. Ő volt az áldozati kehely,
a kiválasztottak névtelen képviselője,a Nemző pedig a borosüveg, amely majd megtölti a testét a nedvével.(…)
Felemelte a kezét, megragadta a függönyt, amely eltakarta előle az arcát,és egy mozdulattal leszakította…
Szentséges isten! A kiválasztott zokogását nem az fojtotta vissza, hogy beharapta az ajkát. A szája be volt tömve,
a feje pedig a homlokánál fogva hozzá volt kötözve az ágyhoz. Könnyek áztatták piros arcát, a nyakizmai kidagadtak
az erőfeszítéstől,sikoltozott, bár hang nem jött ki a torkán… a szeme kidülledt a rémülettől.”

“– Istenem, a végén még szentté nyilvánítanak! Mindig mellettem voltál. Mindig. Még akkor is, amikor…
– Még akkor is, mikor?
– A francba! Még akkor is, amikor szerelmes voltam beléd. Vagy valami ilyesmi.
Butch a szívére szorította a kezét.
– Voltál? Voltál? Nem tudom elhinni, hogy kiszerettél belőlem! – Teátrális mozdulattal a szeme
elé emelte az egyik karját. – Istenem, minden tervem szertefoszlott a közös jövőnkről…
– Fogd be, zsaru!”

“– Oké, nagyfiú, bármennyire élvezem is veled ezt a bájos csevejt, nem hiszem, hogy sokat barnultam
volna itt fekve az elmúlt fél óra alatt, tekintve, hogy koromsötét van.
– Nem is vagy lebarnulva.
– Na látod? Mondom én, hogy semmi értelme itt heverészni.“

“Abban a másodpercben, hogy kiléphet a házból, Jane lakásába megy, és csinál valami romantikusat.
Még nem tudta biztosan, hogy mit, talán virágot visz neki vagy ilyesmi. Nos, virágot,
és persze beszereli a riasztórendszert. Mi más mutathatná ki jobban, hogy mennyire szereti, mint egy nagy rakás mozgásérzékelő?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése