2013. szeptember 17., kedd

30+1 Napos Könyves Kihívás Molyról – Huszonegyedik nap

Kedvenc könyved a gyerekkorodból:covers_531
Ha úgy veszem hogy a gyerekkor úgy általános iskola végégi tart akkor Fekete István Vuk című könyve.
Imádtam, főleg, hogy még képek is voltak benne amiket ki lehetett színezni. Most már felnőttebb fejjel tudom, hogy nem azért voltak benne, de akkori eszemmel csak a színezés járt a gondolataimban. Hát igen már akkor is művész próbáltam lenni, csak ott még nem esett le hogy nem leszek.
Szóval visszatérve, gondolom a könyvet senkinek nem kell bemutatni.
Vuk az aranyos kis róka kölyök egyedül marad. Szüleit a gonosz sima bőrű megölte. Szerencséjére Karak a gyámságába veszi, és egy nagyon ravasz róka ifjút nevel belőle, aki a sima bőrűt idegileg kikészíti.
Pár idézet:
"Nem vagy buta, csak még keveset tudsz."

"Vuk megborzadt, de aztán összeszorította fogait, és a gyűlölet
erősebb lett benne, mint a félelem. És elindult a rab róka felé.
A rács hideg vasa megtoppantotta egy pillanatra, de a másik róka szemei
már szinte kérően világítottak, és orra oda volt szorítva a rácshoz.
És a két kis rókaorr összeért."

És szerintem a mindenki által kívülről fújt idézet:
"– Egyedül vagyok… kicsi vagyok… éhes vagyok… – vakogta halkan, aztán mind hangosabban:
– Egyedül vagyok… kicsi vagyok… mit kell tennem? Éhes vagyok! –
Ekkor egy mély hang kiáltott vissza a dombról, hol sötét volt, és nagy fenyők sóhajtoztak:
– Ki fia vagy odalent, kis vérem?
– Kag fia vagyok… és még kicsi vagyok. Segítsetek Vuknak, a kis rókának!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése