2013. szeptember 19., csütörtök

30+1 Napos Könyves Kihívás Molyról – Huszonharmadik nap

Egy könyv, amit már régóta el akarsz olvasni:
alternative_last_question_by_mendelelpinguino-d3xfyn4Isaac Asimov Alapítványa elejétől a végéig.
Most szeptember elején álltam neki. Még csak Az  Előjáték az alapítványhoz előtt című résznél járok (2. rész ha történeti sorban nézzük), de biztosan tudom, hogy végigolvasom az egészet, mert érdekel és már a könyvek hiánya se okoz gondot. A legnagyobb része megvan nyomtatott formában.
Az alapítvány előtt (az 1. rész), hihetetlenül jó és érdekes volt. Az elején kicsit lassan indul be de aztán huha rengeteg izgalom, érdekesség és elgondolkodtató dolog történik. Nagyon tetszettek a különböző népek bemutatásai, legjobban Mycogen szektor gondolkodtatott el. Sejtettem pár dolgot az elején, mégis Hummin és Dors csattanója a végén nagy meglepetésként ért.
Hari Seldon kinézete valamiért nekem teljesen egyenlő lett Sheldon Cooperrel. Tudom, tudom teljesen más a két ember, de egyszerűen az agyam a két ember kinézetét összemosta, mint ha Hari valami jövőbeli sokadik ük unokája lenne a BBT-s Sheldonnak.
Legkedvesebb idézeteim a könyvből:

"Nem kereshetek magának bizonyítékokat ott, ahol nincsenek.
Nem tehetek gyakorlativá egy matematikai rendszert, ha egyszer nem az.
Nem találhatok magának két olyan páros számot, amelynek az összege páratlan számot ad
– akármilyen égető szüksége lenne is magának – vagy az egész Galaxisnak – arra a páratlan számra."

“De Dors nem mozdult, és ő lassan, tétován, végül szenvedélyesen megcsókolta.
A lány karjai hirtelen a férfira fonódtak. Mikor végre fölocsúdtak, a lány szemében mosoly bujkált, ahogy Seldonra nézett.
– Csókolj meg még egyszer, Hari. Kérlek.“

"Miért van az, mélázott, hogy annyi ember leéli az életét anélkül, hogy választ keresne a kérdésekre?
Sőt maguktól a kérdésektől is megkímélik magukat. Lehet izgalmasabb valami az életben, mint a válaszok keresése?"

"Az, aki a későbbi időkben csak mint legendás félistent ismerte Hari Seldont,
szinte szentségtörésnek hitte volna, ha nem fehér hajjal, idős, ráncos arccal,
bölcsességet sugárzó csendes mosollyal és tolószékben látja őt. Ám a szeme még aggastyán korában is derűs volt. Úgy bizony."

“– A maga érvei visszaverhetetlenek. R. Daneel Olivaw vagyok. Az R. a robot jele.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése