2013. szeptember 2., hétfő

30+1 Napos Könyves Kihívás Molyról – Hatodik nap

Egy könyv, ami elszomorít:covers_9805
Nemrégiben olvastam Jennifer Weiner -Jó az ágyban Nagydarab nőt szeretni… című könyvét, és jelenleg ez volt rám a legnagyobb hatással. És nem csak elszomorított, hanem mondhatom hogy kicsit depressziós hangulatba is taszított. Az olvasása közben folyton azok a kérdések jártak a fejemben, hogy vajon rólam is így vélekedik a környezetem, hogy miért nem lehet úgy elfogadni az embereket ahogy vannak. Miért kell ennyit szenvedne egy embernek azért mert rossz emberbe szeret bele. És azon is sokat töprengtem, hogy vajon ha a párom írta volna rólam ezeket egy újságba én mit reagálnék. Nem tudom mind máig nem, de nem is akarom.
Olvasás közben sokszor ráeszméltem, hogy énis ugyan olyan “hülye” vagyok mint a főszereplő, hiszen én se tudom elfogadni úgy magam ahogy vagyok. Hogy én se hiszem el, hogy így szerethetnek. És ha azt mondja valaki milyen csinos vagyok, vagy hogy gyönyörűen nézek ki, akkor én azt illemnek veszem, mert egyáltalán nem érzem így. Akárhányszor is hangoztatom, hogy a külső nem fontos,a belső  számít, mégse hiszem el magammal kapcsolatban. Na de közben eltértem a könyvtől, elnézést.
Tudom, hogy végül Cannie rátalál a boldogságra és megbékél önmagával és happy and a történet, de ezt a könyvet nem mostanában szeretném újraolvasni.
Pár kedvenc idézet:
“Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is.
Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.”

“És végül megtanultam: van megnyugvás. Van megnyugvás, ha kinyújtom a kezem azok felé, akik szeretnek.
Megnyugvás, ha segítséget kérek, és ha végül rájövök: vannak, akik értékelnek, óvnak és szeretnek, még akkor is,
 ha a ruhaméretem sose lesz negyvenesnél kisebb. Sőt, akkor is, ha az életem meséje nem tökéletes
hollywoodi happy enddel végződik, amiben ledobok huszonöt kilót, és a Nagy Ő végre úgy dönt, mégis szeret.
Az igazság az, hogy jól vagyok úgy, ahogy vagyok. Tulajdonképpen mindig is jól voltam. Sosem leszek sovány,
 de boldog még biztosan lehetek. Szeretni fogom magamat, és a testemet mindazért, amire képes: elég erős ahhoz, hogy súlyt emeljen, hogy sétáljon, hogy feltekerjen biciklivel a dombra, hogy szorosan átölelje azokat, akiket szeretek, és életet adjon. Szeretni fogom, hogy erős vagyok. Nem törtem meg a múltban, és nem fogok megtörni a jövőben sem.
Élvezni fogom az ételek és az élet ízét, és ha a Nagy Ő sohasem néz felém – vagy rosszabb esetben elhajt mellettem, hűvösen és becsmérlően végigmér, majd azt mondja, nagyon szép arcom van, de gondolkodtam–e már a gyomor gyűrűn? –,
 az se fog kibillenteni a lelki egyensúlyomból.”

“Honnan tudja az ember valakiről, hogy ő az igazi? Hogyan lehet olyan biztos a saját érzelmeiben,
 hogy amikor örök hűséget fogad, azt komolyan is gondolja? Hogyan tud hinni a szerelemben?”

“Megmentett a magánytól, minden reggel értelmet adott az életemnek, és szeretett engem.
Persze lehet, hogy csak azt szerette bennem, hogy a befordítható hüvelykujjamnak
köszönhetően működtetni tudtam a konzervnyitót.Nem számít.
Amikor este apró pofácskáját a fejem mellé hajtotta, sóhajtott és behunyta a szemét, nekem az elég volt.”
 (kutyáról van szó)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése