2013. szeptember 3., kedd

30+1 Napos Könyves Kihívás Molyról – Hetedik nap

Egy könyv, amit szerinted alulértékelnek:mutacio

Huu hát ez a kérdés nagyon elgondolkodtatott. Végignézve a polcomon szerintem egyik könyv se lett alulértékelve azok közül melyet olvastam. Aztán eszembe jutott Robin Cook Mutáció című könyve amit még aputól kaptam kölcsön.
Az az igazság, hogy már az elején féltem a könyvtől, és tudtam, hogy az a szőke kék szemű kisfiú lesz valahogy a történet központjában, és hogy nem maradhat életben. 
A történet nagyon jó, elborzasztó, és hiába tudom hogy a kis Kivi áll minden mögött, ez nem rontott az élményen.
Marsha, Kivi anyja érezte, egyszerűen tudta hogy nincs valami rendben a fiával, és Frank az apa is, csak Ő meg nem akarta megmondani a feleségének hogy bizony a saját fián kísérletezett. 
Kivire csak a gyilkosságok miatt haragudhatunk, mert amúgy jó fiú ő, csak nem érti miért kellene sajnálni a többieket, vagy lelkiismeret furdalást érezni miattuk, mert neki csak a tudomány  lényeg. Én személy szerint mindenért csak is Franket okolom.

"- Nézd a szemét – mondta Marsha.
Victor a gyerekre nézett.
– Hihetetlen, mi? Egy perccel ezelőtt meg mertem volna esküdni rá, hogy visszanézett.
– Mintha drágakő lenne – jegyezte meg Marsha.
Victor úgy fordította a gyermeket, hogy pont szemtől szembe legyen Marshával. Miközben így tett, észrevette, hogy a baba tekintete változatlanul az övébe fúródik. A türkizkék mélység olyan hidegen csillogott, akár a jég. Victor önkéntelenül megborzongott."

“- Az erkölcs nem korlátozhatja a tudományt, mert az erkölcs relatív, s mint ilyen, változó. A tudomány viszont nem.
A moralitás az emberre és a társadalomra épül, amely az idő folyamán állandóan változik, kultúráról kultúrára más.
Ami az egyiknek tabu, az a másiknak szent. Az ilyen szeszélyek itt tűrhetetlenek. Ebben a világban az egyetlen állandó
dolog a természet törvénye, ez irányítja az egész világegyetemet. Az értelem a végső döntőbíró, nem pedig az ilyen morális szeszélyek.
– Kivi, ez nem a te hibád – mondta Marsha gyöngéden, szomorúan megrázva a fejét. Nem lehet Kivit érvekkel meggyőzni.
– A te felsőbbrendű intelligenciád elszigetelt téged, és olyan lénnyé tett, akiből hiányoznak az alapvető emberi értékek,
a szánalom, az együttérzés, sőt, még a szeretet is. Úgy érzed, hogy téged nem korlátozhat semmi. Pedig igen.
Benned nem fejlődött ki lelkiismeret. De persze ezt nem érzékeled. Olyan ez, mintha a szín fogalmát
akarnánk elmagyarázni valakinek, aki vaknak született.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése