2013. november 29., péntek

Kutyás könyvek ajánlója

Körülbelül egy hónapja kaptam pár kutyákról szóló könyvet, melyeket idáig olvastam. S gondoltam megosztom az élményeimet velük kapcsolatban.

Rainer Bernfeld – Mennyit ér egy emberélet?
covers_163931
Imádtam magát a sorozatot, és hihetetlen élményt nyújtott. Ezen sorozat alatt szerettünk bele a németjuhászokba, és eme szerelmünk azóta se múlt el. De erről majd máskor mesélek, nézzük a könyvet.
Anyuék szobájának festésekor akadtam a könyvre, és egy nosztalgia lavinát indított el bennem.
A történet az első évad első három részét dolgozza fel. Picit más mint a sorozat, de éppen hogy csak pár kis momentumban. Rex és Moser közös kalandjának kezdete itt is nagyon érzelmes lett. Szépen, jól megfogalmazottan van leírva. Sőt még Rex gondolatait is hallhatjuk:)
Azoknak aki olvasták a sorozatot, nagy meglepetést nem okoz. De ennyi év múltával szerintem érdemes elolvasni, és visszaemlékezni gyermekkorunk nagy sorozatára.
A könyvnek még van 4 másik része. Esetleg ha ez meg van valakinek aki megválna tőle, akkor én szívesen fogadnám. Természetesen nem ingyen.



“És ekkor nem bírta tovább. Felüvölt, és rohan inaszakadtából, szinte száll a sírok felett. Moser megáll,
hátrafordul, karját szélesre tárja, Rex pedig teljes lendülettel a nyakába ugrik, egyszerűen leveri a lábáról.
A porba hemperednek, Rex a férfi arcát nyaldossa. Moser kacag, Rex ujjongva csóválja a farkát,
nedves orrával böködi új gazdiját.”

“– Ez talán egy csodálatos barátság kezdete – véli a felügyelő, és Rex ugatva helyesel.”

“Reginald von Ravenhorst a becsületes neve, de ti ketten nyugodtan szólíthatjátok Rexnek.”

“Ausztria leghíresebb felügyelője. Rex felügyelő. Hamarosan nem győzöl szerepelni a tévében, majd meglátod…
De ígérj meg valamit! Ugye sohasem leszel beképzelt? Megígéred, hogy olyan maradsz, amilyen vagy?”

Jack London - A vadon szava és egyéb történetek
covers_90981A könyvben 5 darab mű található, melyből a leghosszabb természetesen A Vadon szíva.
Főhősünk Buck a 4 éves nagydarab, vastag bundájú kutya, aki egy egy családnál kis királyként él. Sajnos a kutya élete megváltozik, elrabolják elcipelik, és térdre kényszerítik. Buck hihetetlen szenvedéseket él túl, míg végül megtalálja a világban a helyét.
Nagyon jó könyv, a másik 4 történet is kellemes. Olvastatja magát.
Ja és mellékesen megjegyzem, hogy jól leteremteném a borítótervezőt, mert Bucknak köze nincs a németjuhászhoz.



“Oly parancsolóan, ellenállhatatlanul szólították ezek az árnyak, hogy az emberiség és az
emberiség igényei napról napra messzebb kerültek tőle. Az erdő mélyén
egy hívó hang szólt, és valahányszor meghallotta ezt a titokzatos,
izgató és csalogató hívást, lebírhatatlan vágy fogta el, hogy hátat fordítson a tűznek,
a tűz körül letaposott földnek, és bevesse magát az erdőbe, s csak fusson egyre távolabb,
maga sem tudta, hova vagy miért, nem is tűnődött rajta, hogy hova vagy miért
, csak követte a parancsoló hívást,amely az erdő mélyén szólt.
De valahányszor elért a szűz, puha földre, a zöld árnyékba, megfordult, és
visszatért a tűzhöz, mert szerette John Thorntont.”

covers_94916 John Grogan - Marley meg én

A kutyás olvasmánylistám idei utolsó darabja a legérzelmesebb. Bámulatos könyv volt, tele élettel, szeretettel, boldogsággal, tragédiával. Egy család részesei lehettünk a könyv által, és nyomon követhettük a kis aranyos kutyából  milyen vadóc kamasz lesz, és vele maradhattunk az utolsó perceiben is.  Alapvetően a könyv nagy része érdekes, vicces és tanulságos, és gyönyörű.  Viszont az utolsó egy negyed részét én végigsírtam. Tudtam, hogy ez a könyv vége, tudtam, hogy nem lehet elkerülni, mégis annyira megrázott.
Mind végig eszembe juttatta Rex-et és aki azt hiszi túloz a könyv annak bizton állíthatom, hogy nem. Rex is pont ugyanilyen pontossággal tüntetett el mindent, rágta szét (nálunk szék és asztal láb helyett) a csavarhúzók és a kalapácsok nyelét. De mindig ott volt velem, mikor szomorú voltam oda ült mellém, s a fejét az ölembe csúsztatta. Sajnos az elvesztése is ismerős volt. Ugyanolyan fájdalmas volt Marley-t is elveszteni mint akkor őt. A könyv olvasásának ideje alatt egyszerűen úgy éreztem mint ha a saját kutyám lenne. Mint ha én is ott élnék.
Szerintem ilyen egy igazán szép könyv. 

“Esküdni mertünk volna, hogy Floridában sosem havazik, azonban egy nap,amikor kinyitottuk a bejárati ajtót,
tomboló hóvihart találtunk a nappaliban. A levegő tele volt puha, fehér, szállingózó pelyhekkel.
Bár a látási viszonyok megnehezítették a dolgot, azért csak észrevettük Marley-t,
akit a kandalló előtti hótorlasz félig betemetett, ő pedig egy nagy tollpárnát ráncigált,
mintha épp most kapott volna el egy struccot.”

“Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal.
Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy.
Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?”

“Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk.
Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg,
hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat:
sétát az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett
és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképpen
a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése