2013. november 16., szombat

Szepesi Nikolett – Orgazmuspontok

Hatalmasat csalódtam a könyvben, méghozzá pozitívan. Számomra is hihetetlennek tűntek azok az érzelmek, amiket a könyv olvasása közben éreztem. Az első rész előítéleteivel, érzéseivel ültem le olvasni,de pár dolog megváltozott közben bennem. (Itt olvasható.)
Így kellett volna az első részét is megírni. Azt nem tudom hogy volt e segítsége benne, de nekem gyanús a dolog. Mert a két könyv között fél év telt el, s nem hiszem hogy ennyi idő alatt ilyen sokat fejlődhetne valaki fogalmazási, leírási képessége. De ezen túlléptem, akárki is írta, nem volt rossz. 
Néha úgy éreztem, mint ha a barátnőm mesélné el, hogy mi történt vele a nyáron. Néhol kicsit sajnáltam, de valamelyest megérdemelt pár dolgot. Így talán felfogta, hogy valamit nagyon nem  jól csinál. covers_258028
A “történet” jól megfogalmazott, nincs tele ismétlésekkel. Nem ugrált össze vissza az időben, mindig be lehetett határolni, hogy éppen mikorra emlékszik vissza. Valaki végre felvilágosította, hogy az olvasó nem hülye elég egyszer elmondani a dolgokat, és hál isten csak kétszer jutott eszébe pappírra vetni a Facebook generáció meghatározást.  Sőt alig volt benne általánosítás, inkább csak a puszta tényeket közölte.
Szép kerek mondatokban írt, a táj leírásai külön tetszettek, egyediek voltak.

“A tavasz megszűnt, az emberek kedden lekapcsolták a fűtést, szerdán bekapcsolták a klímát. A húsvét
vált a karácsony helyett fehér ünneppé, hóval, cudar hideggel, didergéssel. Aztán hirtelen forróság
zúdult Magyarországra, a hírműsorokban egyfolytában azt kántálták a bemondók, hogy életveszélyes a kánikula.
Mintha nem lenne amúgy is éppen elég baja mindenkinek. A hőséggel együtt jött az árvíz, hömpölyögve,
ronda zöld színnel, bűzös lehelettel elárasztva falvakat, városokat. Aztán, amikor levonult,
romhalmazt hagyott maga után, no meg legyőzhetetlen, kiirthatatlan szúnyoginváziót. Az
emberek vakaróztak, jobb és bal kézzel csapkodták a térdüket, a homlokukat.”

Elmondta, vagyis leírta azt is, hogy a pénz is hajtotta az írásba és nem csak a kitárulkozás/kiírás volt az egyetlen hajtó erő. Sejteni lehetett, de én örültem, hogy ezt bevallotta.
Volt pár gondolata mellyel teljesen egyetértek. Sajnos ezt a környezetemben sokszor látom. De pozitív ez is, nem általánosított csak elmondta a tényeket, a véleményét.

“Ez van. Már viccesnek tűnik az a kor, amikor még jártak a párok, már úgy értem, jártak egy ideig,
moziba mentek, kapualjban csókolóztak, szűkös autóban maszatoltak egymással, aztán néhány hét múlva,
amikor úgy érezték „eljött a pillanat” akkor basztak egy nagyot - vagy egy rövidet… Mikor hogy.
Mostanra eltűnt, elmúlt a próbaidő. Rögtön a dolgok közepébe vágnak, a lényegre térnek. ”

“Olcsó játék hülye gyerekeknek. Mégis van igény rá. Megszámlálhatatlan pornófilm készül szerte a világban,
és még azokat is el lehet adni, amikbe belóg a mikrofon, s amelyekben a dugás elején még gumit
húz a farkára egy pasi, aztán mire az akció végére ér, már óvszermentes állapotban a főhősnő arcára élvez.
A kereslet kifogyhatatlan. A pornó bizonyos emberek napi szükségletévé vált.”

Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a részt,de egy valamit nem étetettem. Miért pont ez lett a címe?
Még két dolog ragadt meg bennem:

“Íme, Szepesi Nikolett a celeb. Mellékesen a celeb szótól is hányok, gyanítom, te is így vagy ezzel.
Ez a kifejezés számomra seggüket rázó, magamutogató, az életben gyakorlatilag semmit nem felmutató,
ilyen-olyan szépségversenyen bájolgó nőkre vonatkozik. A pasikat most hagyjuk”

Sajnálom de ő is celeb, mert az ország nagy része nem az úszói teljesítménye miatt ismerte meg. És az celeb, aki eladta “magát”:) Ez van.
A másik meg, hogy  miután megerőszakolják őt és a barátnőit, akik közül ráadásul az egyik meg is hal akkor hogy volt képes lemenni a Balatonra Cápával és bújhatott újra ágyba. Értem, hogy mindenki máskép reagál a sokkra és küzdi le, de nekem ez nagyon meglepő volt.

Örökök neki, hogy elolvastam, de a polcomon soha nem fog csücsülni az biztos:)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése