2014. január 11., szombat

A Warcraft könyvekről és még pár apróságról:)

Ha jól számolom már több mint 7 éve a Warcraft univerzum szerelmese vagyok:) Bár nem játszottam végig a 7 évet (2013 februárja óta nem játszom se törtön se eredetin) mégse tudok tőle szabadulni(mondjuk nem is akarok). Annyi szép emlékem kapcsolódik a játékhoz. A Zsolti, a sok barát, az átinstázott délutánok, és a pvp-vel töltött esték:)
Mikor bejelentették a következő, immáron az 5. kiegészítőt, tudtam, hogy menni fogok, mennem kell, nem bírom kihagyni. Hiszen az account megvan, csak a játék kell meg egy kedves barát aki átutalja a havidíjat a blizznek (a kártyám valamiért nem kompatibilis velük). Köszönöm előre is Zsolti vagy Lóránt^^
Szóval gondoltam míg várakozom a kiegészítőre elolvasom az eddig megjelent könyveket és képregényeket. Azt előre elmondanám, hogy nem vagyok  valami nagy történelem szakértő, mindössze az innen onnan összeolvasott történetek, életrajzok számomra fontos részletei ragadtak meg a buksimban.
Szóval ha tévedek akkor elnézést, nyugodtan ki lehet javítani:)
A könyveket 2 részre szedve mutatom be őket. Elsőre az egy részeseket, majd egy másik bejegyzésben a trilógiát.
Az ajánlók előtt viszont egy kis hangulatkeltő. Nagyon jó átdolgozás lett, érdemes meghallgatni azoknak is akik nem WoWosok:)
Spoilerek előfordulhatnak a továbbiakban!
A képeket feliratoztam, remélem a blogger is meghagyja, így ha ráviszitek az egeret kiírja, hogy kik láthatók a rajta.


Sargeras és Aegwynn harcaMedivhAz első olvasott könyv  Jeff Grubb: Az utolsó Őriző című műve volt.
Ez a könyv Medivh életét mutatja be nekünk. Születése, halála, és rengeteg dolgot tudunk meg Sargerasról és Aegwynn-ről. S azt kell mondanom, aki kicsit ismeri a Warcraft történelmet, annak nem lesz nagy meglepetés. Mégis megéri elolvasni.  Jó volt közelebbről megismerni Khadgar-t és Garona-t is. Bár voltak részek amit nem teljesen értettem.
Egyik ilyen nagy kérdés számomra az volt, hogy Aegwynn-re miért hivatkoztak úgy, mint ha halott lenne. Mert hát mikor Aegwynn megakarja állítani a fiát (Medivh a fia, aki démoni befolyás alatt áll) a Dark Portál kinyitásában akkor nem hal meg, csak elveszik az erejét. A nő még életben van mikor  meghal a  fia, és jó pár évvel később ő is éleszti újjá. Sőt még utána is él Lady Janina oldalán.
A másik, hogy Garona miért lett a könyvben fél-ork fél ember, mikor ha minden igaz fél-ork fél-draenei. Mondjuk logikusan nem is lehet ember a másik fele mert Draenoron nem voltak akkor még emberek. Nem?
Huu hát a magyar fordítás h*lyeségeit leszámítva nagyon jó volt. Nem értem miért kellett lefordítani mindent magyarra. Például a Dark Portál lefordítása Spirál Semmire nem tudom hogy jött ki nekik… Fogtam is a fejem, hogy mi a fenére nem emlékszem én amit így lehet fordítani magyarra.

“Titáni lény volt, nagyobb mint a mítoszok óriásai, vagy mint a sárkányok. A bőre bronzos fénnyel csillogott,
olvasztott obszidiánból készült, fekete páncélt viselt. Hosszú szakálla és haja eleven tűzből volt,
sötét homlokából hosszú szarvak meredtek ki.A szeme olyan fekete volt, akár a Végtelen Mélység.
Amikor kilépett a sötét felhőből, a föld megrendült a talpa alatt.A kezében hatalmas lándzsát tartott,
a fegyver nyelébe vésett rúnákból vér csöpögött.Testéhez hosszú farok csatlakozott,
amely gyilkos tűzgomolyban végződött.
Garona
“A démon eltűnt, úgy pattant szét mint a szappanbuborék, ha acélpenge ér hozzá.”

“– Amíg létezik Őriző, létezik a Rend is. Amíg létezik a Rend, el kell játszani bizonyos szerepeket.
A te utadat, és az enyémet is az évezredekkel ezelőtt hozott döntések határozzák meg.
Minden ugyanannak a körnek a része. Minden, mi magunk is. Ez ellen semmit sem tehetünk.”
  Deathwing - HalálszárnyA második olvasott könyvem Richard A. Knaak: Halálszárny című műve volt.
Huu az eddig olvasott legjobb Warcraft könyv volt. Imádtam minden részletét. Kellemes, cselekmény dús, és nagyon olvastatja magát.
Tetszet Halálszárny logikája, ahogy beférkőzött a király kegyeibe, ahogy szépen manipulált mindenkit. Na meg mikor a végén kiderül, hogy nem is azt akarja amire számítottam. Fantasztikus volt. Még 1 mondat erejéig a pici Arthas-szal is találkozhatunk:)
Azt viszont sajnálom, hogy Rónin és Varéza kapcsolatáról nem meséltek többet. (Sikeresen utánajárás közben sikerült lelőnöm egy másik könyv történetét.)
Tetszettek a sárkányok bemutatása, bár Kalecet hiányoltam. Ekkor már biztos életben volt, életben kellett lennie. Vagy csak megint én vagyok eltévedve időben?
Az eddigiek közül a legjobb könyv volt. És nem csak azért mondom ezt, mert imádom a sárkányokat:)Rhonin - RóninA magyar fordítás most nem volt  annyira rossz, bár nem értem Rónin miért lett hosszú ó és ugyan ezt nem értem Kirintórnál sem. Azóta ha Rónin nevét kell mondanom mindig jó hosszan ejtem ki, hogy Róóóónin:D

“– Ha a szélnek könyörögnénk, hogy ne fújjon többet, talán több sikert érnénk el, mint akkor,
ha megkérnénk ezt az embert, hogy maradjon csendben!”
Alexstrasza“A tündék legendái szerint valaha öt nagy sárkány élt, ők jelképezték a misztikus és természeti erőket.
Egyesek szerint Alexstrasza,a vörös sárkány az élet szimbóluma volt, a többiről azonban nem sokat lehetett tudni,
mert a sárkányok az emberek megjelenésekor visszavonultak, azóta magányban, elszigetelten éltek.
A tündék tisztelték e hatalmasságokat,időnként felkeresték őket, de az ősi lények velük sem osztották meg titkaikat.
Csak egy akadt az őssárkányok közt, aki megmutatta magát, fennen hirdetve, hogy valamikor régen
az fajtája uralkodott ezen a világon. Valódi neve régen feledésbe veszett, az új név pedig,
amelyet magának választott, ékesen bizonyította a gyűlöletet, amellyel a nála alantasabb lények iránt viseltetett,
és a rettenetes véget, melyet nekik szánt. Még Veréza fajtájának legöregebb bölcsei sem tudták megmondani,
mi késztette, mi ösztönözte a fekete óriást, aki az évek során minden tőle telhetőt megtett,
hogy elpusztítsa a világot,melyet a tündék, törpök és emberek közösen építettek.
A tündék saját nyelvükön is adtak neki egy nevet, amelyet csak suttogva ejtettek ki: Xaxas.
Ez a szó több jelentéssel bírt: káosz; düh; kitör vulkánok és romboló földrengések rettenetes ereje.
Alexstrasza jelképezte az életet,mely összetartja a világot, Halálszárny pedig azoknak az erőknek
a megtestesülése volt, melyek egyetlen célja a rombolás.” Korialstrasz
“A dühös király nyomában angyali, szőke kisfiú szaladt; a gyermek megpróbálta magára vonni apja figyelmét.
Terenas a két köpenyes alakra pillantott. Dühös arca még sötétebbé vált. Gyorsan a gyerekhez fordult.
– Eredj vissza nővéredhez Arthas, és próbáld megvigasztalni. Amint tudok én is megyek. Megígérem!”
Alexstrasza és Krasus elf formában
“A fenséges sárkány részben valós, részben képzelt alakja kiterjesztette szárnyát, mintha álmából ébredne.
Alakja zöldben játszott; az árnyalat a lenyugvó nap fényében ragyogó erdőre emlékeztette Krázust. A varázsló felnézett,
és a sárkány szemét kereste, de az csukva volt, mintha még mindig szenderegne.
Krázus biztos volt abban, hogy az Álmok Hercegnője tisztán látja őt.”
 Thrall és JainaA harmadik könyv  Keith R. A. DeCandido: A gyűlölet kora című műve volt.
Ez a könyv akkor játszódik, mikor az orkok már Orgrimmart építik, és valamelyest békét kötöttek az emberekkel. A 2 főszereplőnk Thrall (itt Szolgának hívják, vagyis így fordították) és Lady Jaina Proudmoore (Büszkemocsár Jaina úrnő a magyar fordításban). És találkozunk egy rég nem látott kedves karakterrel, vagyis eddig se láttuk, csak hallottunk róla:) Rengeteg a visszatekintés a történetben, ami nem feltétlen rossz, de aki olvasta a többit annak eléggé unalmas lehet.
A történet elég sablonos. Nagy a feszültség az emberek és az orkok között, ezt Jaina és Thrall próbálja megoldani. De egy csoport megpróbálja őket összeugrasztani, ami majdnem sikerül is nekik. Természetesen mindenre fény derül az utolsó pillanatban és kész is a happy and.
Ez a történet fogott meg a legkevésbé, olyan semmilyen volt.  Jaina
“A sziklatorony szélére állva végignézett a dombság tövében álló ork falun. Jól védhető kunyhók pettyezték
a nyersbarna látképet – az orkok még békeidőben is biztosították, hogy otthonaikat ne lehessen könnyen bevenni.
Néhányan a kunyhók között sétálgattak, megálltak beszélgetni, vagy köszöntek egymásnak, és továbbmentek.”

“Egész felnőttkorát katonaként töltötte. Tíz gyermek közül a legkisebbnek, egyedüli lánynak született,
és katona akart lenni, akárcsak bátyjai és apjuk. Még arról is meg tudta győzni magát, hogy valójában fiú,
egészen a tizenharmadik nyárig, amikor teste rákényszerítette a valóság elfogadására.
Olyan jól bánt a karddal és a pajzzsal, hogy apja végül felülemelkedett vonakodásán,
és megsegítette lánya felvételét Kul Tiras városőrségébe. Az esztendők során Lorena egyre feljebb
tornázta magát a ranglétrán, míg végül maga Büszkemocsár úrnő nevezte ki ezredesnek,
a Lángoló Légió elleni háború idején.”Jaina
“Egy nő bukkant fel. Kopottas, világoskék lenvászont viselt, és mezítláb járt. Léptei nyugodtnak,
egyenletesnek tűntek, de ahogy közelebb ért a kúthoz, Jaina látta, hogy szokatlanul magas
– őnála bizonyosan magasabb – volt. Amellett öregnek is látszott; arcát ráncok szabdalták,
bár valaha szép lehetett. Fehérre őszült haját megfakult ezüst diadém fogta össze, és tekintete
mélyebb zöldben csillogott, mint amilyet Jaina valaha is látott. Szeme színe hasonlított
ahhoz a megrepedt jade-függőhöz, amelyet láncon viselt a nyakában.”
 Thrall
A negyedik, és ezen bejegyzés keretein belül az utolsó Christie Golden - Klánok ura című műve.
A történet az egyik leghíresebb ork, Thrall (ebben a történetben Delejre fordították) életének első pár évét mutatja be.
Szegény kis csöppség, szülei halála után az emberekhez kerül, ahol Setétláp Édalász kutyaként bánik vele, és reméli, hogy a csecsemő lesz a kulcs az ő felemelkedéséhez. De szerencsére Thrall egy erős és bátor ork, aki végül beteljesíti a sorsát.
Maga a történet szép, és jó, csak néha annyira belassul, vontatottá válik. Amúgy egy teljesen jó könyv, de annyira ez se fogott meg.  
Thrall
“Durotánt a barlang belsejéből jövő halk, szortyogó hang riasztotta fel a merengésből. A vezér szigorú arca,
a sokévnyi haragvás és rettegés mély barázdáival szántott ábrázat hirtelen meglágyult a hang hallatán.
A kisfia nyöszörgött, ahogy szoptatták. A gyermek, aki majd csak a ciklus előre meghatározott névadó
napján kap nevet. Durotán otthagyta Hegyesfogat, hogy egyedül figyelje tovább a havazást,
és a barlang belső helyiségébe cammogott. Draka épp elvette csupasz mellétől a kisdedet, ezért nyafogott a fiú.
Durotán némán figyelte, ahogy Draka megfeszíti a mutatóujját. Az asszony borotvaéles fekete körmével
mélyen belevájt a mellbimbójába, mielőtt ismét melléhez emelte a csecsemő apró fejét, közben
a fájdalom legkisebb jele sem tükröződött szép, szögletes arcán. A gyermek így nem csak az éltető
anyatejet, hanem anyja vérét is magába szívta. Efféle táplálék illett egy jövendőbeli harcoshoz,
Durotán fiához, a Dérfarkas klán leendő vezéréhez.”

Na jó most már tényleg bejezem, így is hosszúra nyúlt ez a bejegyzés. Egy búcsú dal azért még belefér^^

4 megjegyzés:

  1. Valahogy a Warcraft nem érdekelt annyira. Ismerem, olvastam, de valamiért mégis távoli tőlem.
    Mi inkább a MAGUS-ismereteinket tágítjuk folyamatosan, akárcsak a könyvtárat magát. :D
    Meg ADND, Chtulhu és Ars Magica birtokosok vagyunk. Személy szerint én még a Vampire-ért bolondultam (néha még most is), illetve most vagyunk nyomában a Werewolfnak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) A DND világát imádom, de valahogy a Warcraft az igazi a sok emlék miatt. Lehet ha mással kezdek játszani annak idején akkor más lenne:)
      Pár könyvem van a MAGUS világból, de eddig még nem jutottam el az olvasásukig, pedig sokan ajánlották.
      Hmm párról hallottam azok közül amit felsoroltál, de a Werewolf-ról és a Ars Magica még soha. Ideje lesz utánunk néznem.

      Törlés
  2. Én öt éve tiszta vagyok XD Régen nagyon bele voltam őrülve, éjjel nappal játszottam betegesen, aztán fogtam és letöröltem, mert mondtam ez nem élet, nagyon függővé tesz és azóta felé se szagoltam, néha nagyon tud hiányozni, mert amit nyújtott a játék az feledhetetlen, de tudom, hogy nem lenne jó egy álomvilágban élni az igazi helyett. El is adtam a játékot.... :( Meg volt az összes kiegészítő és eredetin voltam....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Nekem is volt 3-4 olyan évem mikor ott töltöttem minden szabad időmet, de az az igazság nem bánom. Én nagyon szerettem azt az időt is. Mindenesetre azóta megtanultam, hogy lehet egészséges határok között élvezni a játékot és a társaságot:)
      Én nem adom el soha sem a meglévő darabokat. Egyik, hogy szépek egymás mellett, a másik meg az emlékek kötnek:) És a játékot se hagyom abba a közeljövőben, mert hát az acc megvan csak fizetni kell rá^^ És néha jó kikapcsoló tud lenni:)

      Törlés