2014. február 14., péntek

Idézet

(...) arra gondolok, mennyire kételkedtem benned, meg ebben az egészben, hogy kerestem a hibákat,
a tökéletlenséget, aztán meg rájöttem, hogy épp így tökéletes minden, hogy valójában saját magamtól féltem,
meg attól, hogy ha újra kötődöm, te csúnyán összetörsz. Végül meg begyógyítottad a sebeim,
nevetést csempésztél a napjaimba és megtöltötted lényeddel a szívem - lassan, csendben, kedvesen.
És már mindenhol vagy: a város macskaköveiben, a mozgólépcsőkben, a botlásaimban, a szavaimban,
a szobám polcán egy bögrében - mindenben. Szóval ölelem magamba ezt az érzést, két kézzel, szorítva,
meg téged is az apró kezeimmel ha mellettem ülsz. Nézem a szemed, meg a furcsa pontot benne, forgatom a kezeid,
remélve,hogy az ígéret szerint, majd nekem játszol először valamit zongorán és szimatolom az illatod szótlanul.tumblr_mvlhon3Sgh1sh3z1vo1_400
Boldog Valentin napot! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése