2014. március 28., péntek

J. R. R. Tolkien: A babó /A hobbit

Mikor a Hobbit - A váratlan utazás című  filmet láttam, végig azon kattogtam, hogy lehet ennyire gyerekes. Mert a Gyűrűk Ura után én teljesen mást vártam. Még a gonosz karakterek is olyan ölelgetni valóan aranyosak lettek, hogy ha szemtől szemben álltam volna velük akkor is csak annyit bírtam volna mondani, hogy de cukiiiiiii, még Smaug is. Ezután nem tudtam mit várhatok a könyvtől, mert bár szeretem a meséket, de féltem, hogy túlontúl az lesz.
A másik részről meg ott volt a félelmem, hogy ez is olyan lesz mint a Gyűrűk Ura. Ne haragudjon meg senki, de mikor Bilbó már 10 oldal óta búcsúzott, de még mindig csak búcsúzott a következő 5-ben is, na az engem kiakasztott. Meg a túlságosan sok tájleírása, 1 oldalt kihagyva is még mindig azt ecsetelte. Pedig szeretem a leírásokat, de abban a műben már kínzónak találtam. Van ez így.
Szóval ilyen gondolatokkal vágtam neki eme nagy műnek.

“Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult.”

covers_104473 Angol cím: The Hobbit
Műfaj: kaland, fantasy, mese
Amely kiadásában olvastam: Ciceró 2000-ben kiadott példánya
Első kiadás dátuma: -Angol: 1937;  -Magyar:1975
Oldalak száma: 244 oldal
Fülszöveg: Kicsiny, összkomfortos odújában, távol a világtól lakik Mr. Baggins, a babók népének tiszteletre méltó tagja. Különös népek a babók: apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt; hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat, és mindennél jobban megvetik a kalandot. Mr. Bagginsot mégis utoléri a nagy kaland. Egy napon törpék csapata szállja meg a házát, hogy magukkal vigyék egy kalandos, nagy hadjáratra a sárkány ellen, aki emberemlékezet óta őrzi a törpék ősi kincsét. Hogy a botcsinálta hadvezér miképpen viszi diadalra ügyüket – nem is annyira bátorságával, mint furfangos eszével –, megtudja, aki ezt a mulatságos és egyben nagyon izgalmas meseregényt elolvassa. Felejthetetlen szép tájakon barangolhat, végigélheti hőseinkkel a vad csatákat, és jókat nevethet egy valószínűtlen világ fonák helyzetein. Szobotka Tibor kitűnő fordításában, Tótfalusi István szellemes versbetéteivel, J. R. R. Tolkien művészi illusztrációival jelenik meg a világhírű meseregény, melynek különlegessége sok egyéb mellett abban rejlik, hogy hogy minden korosztályhoz szól: gyerekhez, ifjúhoz, de fiatal lelkű felnőttekhez is.


“Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy babó. Nem volt ez a lyuk rút, mocskos, nedves,
teli féregmaradékkal, dohszaggal, sem száraz, csupasz, homokos lyuk, ahol se leülni,
se enni nemigen lehet: ez babólyuk volt, ami egyértelmű a kényelemmel.”Martin Freeman
Röviden s tömören izgalmas, kalandos, olvasmányos, könnyen követhető s néhol vicces. Az író stílusa is hihetetlenül jó, nekem nagyon tetszett, olyan megfogó volt. Nem is értem, hogy miért nem így írta meg a Gyűrűk Urát is, ilyen formában szerintem faltam volna.
Bilbó egy nagyon jó karakter lett, és Smaug is. Annyira élettel teleik, hogy szinte kiléptek a lapok közül.

“Ez a dolog elnyel mindent:
Madarat, vadat, fát virágot, rétet;
Megrágja az acélt ész a vaszat;
Felaprítja a kemény sziklafalat;
Királyokat öl, városzokat dönt romba,
A magasz hegyet isz õ töri halomba.”
 
hobbit-dwarvesDe csak majdnem tökéletes, pár ponton azért lehetett volna javítani.    
Először is a törpék annyira egyformák lettek számomra, kivéve a kis kövér Bombur. De ő is csak azért maradt meg, mert szegényke a világot megette volna együltő helyében (rokon lélek). Na meg Kili és Fili, olyan kis aranyosak voltak
Aztán Smaug halála. Most komolyan. Erős, tapasztalt, okos sárkány, akit évekig nem tudtak legyőzni… erre pont most pont egy kis … Olvassátok el a könyvet és kiderül.

“Itt feküdt, az óriási vörös-arany sárkány, mély álomban; száján és orrlikain
horkanó hangok törtek elő meg gomolygó gőz, de szendergésében a tüze is szunnyadt.
Alatta, minden tagja és hatalmas gyűrűző farka alatt,s még körös-körül
a láthatatlan padlón szanaszéjjel is megszámlálhatatlan halmokban hevertek
a becses holmik, megmunkált arany, drágakő és ékszer, és a pirosló fényben csíkozott ezüst.”
20121212-a-hobbit8A fordítás jó volt, viszont az általam olvasott kiadás fordításában a tündékből tündérek lettek, amivel engem az örültbe kergetett.
Mert a tündérek számomra a pici, tenyérben elférő, aprócska lényeket jelenti, akik szárnyat viselnek és hihetetlenül cukik, de ez nem zárja ki azt a tényt, hogy amennyire cukik, annyira gonoszak.
A tündék meg, hát csak képzeljük magunk elé Elrondot, Arwvent, Thranduilt, Haldírt. Ember méretűek, gyönyörűek és cuki helyes fülecskéjük van.

“A lakomázók persze Erdei-tündérek voltak. Ez a népség nem gonosz.
Ha van hibájuk, úgy az csak az idegenek iránti bizalmatlanságuk.
Noha a varázserejük számottevő, már akkoriban is nagyon óvatosak voltak.“
20121212-a-hobbit5Mellékesen megjegyezném, hogy itt is bebizonyosodott az számomra, hogy a könyv sokkal jobb mint a film. A filmbe egy csomó olyan dolgot is beletettek ami nincs benne az eredeti történetben. És szerintem pont ezekkel a részekkel tolták el, a kellemesen mesés formát a nagyon gyerekes irányába. Sajnálom, de a könyvben nincs Barna Mágus,se aranyos khmmm vagyis gonosz Fehér ork (Azog), se Legolas, se a vörös nőci tünde. Zárójeles megjegyzésem, hogy azért Tauriel & Kili rész a végén olyan szép volt.
Mondjuk azt még mindig nem értem, hogy csináltak ebből 3 részes filmet????
Viszont a film zenéi gyönyörűek lettek, sőt még magyarra lefordítva is.
Kedvenc szereplők: Kili és Fili mert a nevükből kijön a Kifli, Bilbo, Smaug, Beoron
Kedvenc idézet:
“Egyszerű, békés népek vagyunk, nem birizgál a kalandvágy. A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes.
Lekéssük miatta az ebédet!”

“Derűsebb lenne a világ, ha közülünk többen tartanák többre az evést, a jókedvet és a dalt, mint az arany halmait.”

Amit szerettem benne: Az egész kalandot, olyan aranyos, fordulatos. És maga a stílus amiben íródott, az is megnyerő.
Amit nem szerettem benne: Smaug halála. Most komolyan csak így ennyi?
Amin lehetett volna még dolgozni: Smaug halálán… Sajnálom azon a  ponton nem birok túllépni. Meg a törpéken is picit.
Kinek ajánlom: Mindenkinek, mert egy kedves,aranyos, bájos és kalandos történet.

2004-es Ciceró kiadás borítója Értékelés:

- Borító: Vannak jók, de nekem a 2004-es Ciceró kiadás borítója tetszik a legjobban. 5/4
- Történet: Kalandos, kellemes, magával ragadó. 5/5
- Karakterek: A törpök nem nagyon különültek el egymástól, fel se tűnt volna, ha kevesebben vannak. De Bilbó karaktere kiváló lett. 5/4
- Élvezhetőség: Smaug haláláig nagyon nehezen tudtam letenni. Aztán felkiáltottam, és ha az enyém lett volna a könyv, akkor a fejemet csapkodtam volna vele, hogy felejtsem el az egészet. Nekem az ott nagyon nagy mélyrepülés volt. És mint látszik nagyon meg is akadtam rajta. 5/3
4csillag
A könyvért köszönet Zsoltinak, ha nem adja kölcsön, akkor nem hiszem, hogy mostanában elolvastam volna.

2 megjegyzés:

  1. Imádtam ezt a könyvet, annyi humor és mese elem van benne, alig bírtam letenni :) A film előtt olvastam el és nekem nagyon tetszett, habár azért elég rendesen eltérnek egymástól, de megtanultam külön kezelni mindkettőt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy nekem ez az elvonatkoztatás soha sem ment. Mindig azt vártam vissza amit a könyv adott.

      Törlés