2014. március 31., hétfő

Richard A. Knaak – Démonlélek

Az elején kicsit féltem, hogy majd egy tipikus átvezető könyv lesz, de nagyon hamar tévednem kellett...

“Krasus nem kedvelte az effajta megjegyzéseket: egy dolog magabiztosan menni a csatába,
és egy másik lekicsinyleni az ellent. Legalább a parancsnokoknak meg kellene érteniük,
hogy a Lángoló Légió nem más, mint maga a testet öltött halál.”

covers_11971 Sorozat: Az Ősök Háborúja, második rész
Előző rész címe: Végtelen forrás
Következő rész címe: Meghasadt föld
Angol cím: The Demon Soul
Műfaj: Fantasy
Kiadó: Szukits
Kiadás dátuma: -Angol: 2004;  -Magyar: 2006
Oldalak száma: 392 oldal
Fülszöveg:
Arkhemón vezetésével démoni harcosok hordája vonul végig Kalmidoron, és nyomukban csak élettelen pusztaság marad. A rombolás közepén ott található a Végtelen Forrás – egykoron az éjtündék varázshatalmának alapja, ám mostanra romlott és gonosz energiák fészke. Azshara királynőt és az előkelőket már semmi sem állíthatja meg; új istenük, a Légió ura, Sargeras eljövetelét várják.
Az éjtündék kétségbeesett küzdelmet vívnak világukért Malfurion, a druida és két idegen mágus segítségével. Amikor már minden elveszni látszik, ősi hatalom ébred és siet a védők segítségére – a sárkányok egyként kelnek fel a Lángoló Légió ellen. A Föld őrzője, Neltharion vezetésével hihetetlen hatalommal rendelkező fegyvert kovácsolnak: a Sárkánylelket, mely örökre elűzheti a démoni hordát. Ám az eszköz használatáért nagyobb árat kell fizetniük, mint bárki sejthette volna…
Archimonde nevét fordították le magyarul Arkhemón-ra.

A továbbiakban akaratlan spoilerek fordulhatnak elő!
Aki nem olvasta az előző részt annak biztosan!


A történet ott folytatódik ahol az előző abbamaradt. Igaz, hogy Malfurionnak hála az első kapu összeomlott, de ezzel még nem nyerték meg a háborút, csak időt kaptak, melyet nagyon jól kell felhasználniuk, miközben minden ellenük van. Az éjelfek egyre fogynak. Vezetőjük makacs és nem látja, hogy segítség kell, s ezzel még inkább pusztulásra ítéli a népét.
Szerencsére Krassus tudja, hogy hova kell fordulnia, de elkésett bekövetkezett amitől a legjobban félt. S mindeközben még az ikrek élete is véglegesen külön válik.

“A hangok egyfolytában suttogtak a   fejében. Régebben csak néha-néha szólaltak meg,
de most már szinte sosem hallgattak el. Még álmában sem szabadulhatott tőlük,
és őszintén megvallva, többé már nem is akarta, hogy elcsituljanak.”Neltharion és a démonlélek a mancsában
Elég sok szálra bomlik szét az egész mű, de a végén nagyon szépen fonódnak újra egybe, és mutatnak irányt a következő könyvhöz. S mindegyik szál nagyszerűen ki van dolgozva, egyik se kerül homályba.

“Korialstrasz bárki mást visszautasított volna, de Krasus és ő mélyen megbíztak egymásban
– bár a sárkány továbbra sem értette, hogy mi lehet e kölcsönös bizalom alapja. A mágus remélte,
hogy egyszer elmondhatja társának az igazságot, feltéve, hogy megérik azt a napot.”

A könyv cselekmény dús lett, ami meglepő egy átkötő könyvtől. Nagyon jó leírások is gazdagítják, mondjuk ezen meg sem kell lepődni az író nevét olvasva:)

“– Van neve annak a csúcsnak, ott?
– Persze, az a Hyjal-hegy.
– A Hyjal… – A mágus zavartan szorította össze ajkait. – Ilyen messzire visszaszorítottak volna?
Rhonin észrevette a tűnődő arckifejezést, és csak Krasushoz szólva rákérdezett:
– Talán mond valamit a név?
– Igen… és azt jelenti, hogy az éjelfek helyzete igencsak szomorú.
Az ember horkantott egyet.
– Ezt már eddig is tudtuk.”
Archimonde
Nagyon mást nem tudok mondani, anélkül, hogy ne lőnék le semmilyen poént. Szóval csak annyit hogy ez is egy nagyon remek könyv lett.

“Könnyek csorogtak le az ifjú meggyötört arcán, az ég elszürkült odafenn, de ő észre sem vette.
Bánata elmondhatatlan volt, s önmagát átkozta gyengeségéért.
Elbukott,és ezen semmi sem változtathatott már”

Kedvenc szereplők: Illidan, Krassus és Korialstrasz, Malfurion, Tyrande, Rhonin, Broxigar, Shandris
Kedvenc idézet: Kettő nagy kedvenc is volt, szóval íme a két kedvenc:

“– Hogy hős lehess, cselekedned kell valami hősiest! – kiáltott rá
a rémületes figura. – Nem elég, ha csak a porban kúszol!”

“Számára a halál már csak egyszerű, köznapi tény volt; az ételt megesszük,
a levegőt beszívjuk, és előbb vagy utóbb meg is halunk majd.”

Amit szerettem benne: A sárkányos részeket nagyon.
Amit nem szerettem benne: Ilyen nem volt.
Amin lehetett volna még dolgozni: Neltharion megörülésén, nekem még maradt pár miért kérdésem, amire nem kaptam választ.
Kinek ajánlom: Azoknak akik olvasták az első részt, és szeretik a jó fantasyt. Na meg persze a Warcraft univerzumban játszó játékosoknak.


Értékelés:

- Borító: Ez sokkal jobban tetszett, mint az előző, de ennél is lehetett volna ütősebbet készíteni. 5/3,5
- Történet: Nagyon jól volt kidolgozva mind a két cselekményszál, és szépen össze is ért a végére. 5/5
- Karakterek: Tökéletesek, egyre mélyebben ismerhetjük meg őket. 5/5
- Élvezhetőség: Egyetlen unalmas pillanatra nem emlékszem a könyvben, mindenhol mindig történt valami érdekes. 5/5
5csillag

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése