2014. március 31., hétfő

Richard A. Knaak – Végtelen forrás

Hát elérkezett ez a pillanat is. Ez a trilógia az utolsó 3 magyarra fordított Warcraft könyvet takarja. Szomorú vagyok, mert ezek után már csak angolul olvashatom, viszont örülök is, mert már ebből a könyvből kiderült számomra, hogy egy csodálatos trilógia kezdete ez.

covers_11972 Sorozat: Az Ősök Háborúja, első rész
Következő rész címe: Démonlélek
Angol cím: The Well of Eternity
Műfaj: fantasy
Kiadó: Szukits
Kiadás dátuma: -Angol: 2004; -Magyar: 2006
Oldalak száma: 414 oldal
Fülszöveg:
Az epikus trilógia első részében három hős eltéved az időben és örökre megváltoztatja a jövőt, azáltal, hogy szerepet vállalnak az ősök háborújában. Az egyikük Krázus, a sárkánymágus, kinek évszázados emlékezete és hatalma megmagyarázhatatlan módon meggyengül. Vele együtt érkezik a múltba az ember Rónin, egy tehetséges varázshasználó, ki hazavágyik a családjához, ám közben egyre csábítja hirtelen megnövekedett hatalmának forrása. Az ork Broxigar is melléjük keveredik, a veterán, kinek egyetlen kívánsága az élettől nem más, mint a dicső halál.
Szinte érkezésükkel egy időben a dimenziók közötti káosz-valóság ura, a Sötét Titán, Sargeras hatalmat nyer Azshara királynő és az Előkelők felett, s nagyra törő terveiket felhasználva démonokat küld a világra, hogy előkészítsék személyes átlépését. A három hős kelletlen szövetsége együttes erővel veszi fel a küzdelmet a Lángoló Légió démonaival…


 A továbbiakban előfordulhatnak akaratlan spoilerek!

Maga a történet jóval egy az előző bejegyzésben említett könyvek után kezdődik, hogy hova nyúlik vissza az már más kérdés. S főhőseinket Richard A. Knaak – Halálszárny című művéből már ismerhetjük:)
Újra találkozunk Róóóninnal meg Krasussal is azaz a vörös sárkánnyal Korialstrasz-zal, és a 4 nagy megtestesüléssel, és az itt még Neltharion néven ismert Halálszárnnyal. És boldogságom határtalan, mert végre kedvenc éjelfeim is színre lépnek.  Éljen! Na de vége az ömlengésnek nézzük a művet!Temple_of_the_Moon A mű egy nagyon jó kis bevezetéssel kezdődik melyben megtudjuk, hogy kivel mi történt a Halálszárnnyal való küzdelem után. S éppen ezért ajánlom, olvassuk el a hozzá kapcsolódó könyvet, mert anélkül unalmasnak tűnhet.
A könyv tele van szebbnél szebb leírásokkal. Talán ezért néhol unalmasnak tűnhet, de megéri elolvasni és elképzelni ezt a gyönyörű világot. A történet a közepétől kezd eseménydúsabbá, izgalmasabbá válni, mégse okozott hiányérzetet számomra a lassabb kezdés. Minden kárpótol a vége.
Tetszett, ahogy Krassus az elején felvezette a történetet, és külön öröm volt Rhoninnal és Vereesa-val ilyen állapotban újra találkozni. :)

“Nem véletlenül jutottak eszébe éppen ezek a szavak, mert bár a felületes szemlélő számára csupán
nyurga, elfekhez hasonlatos alaknak tűnt sólyomszerű arccal, őszülő hajjal és három lefutó heggel arca jobb oldalán,
valójában jóval több volt ennél. A többség csak valamiféle varázshasználónak ismerte, de néhányan úgy szólították;
Korialstrasz – csak sárkányok viselhetnek ilyen nevet.”


Az ifjú Illidan Jók voltak a karakterek bemutatásai, és ez külön nagy pozitívum, mert rengeteg új szereplővel ismertet meg minket a mű.
A kedvenc éjelfeim is közöttük vannak, akik név szerint Malfurion és Illidan Stormrage (magyarban Viharhozó Malfurion és Illidan ) és Tyrande Whisperwind (magyarban Suttogószél Tyrande).
Nagyon jól kivehető volt a két testvér (amúgy ikrek) közötti ellentét/ feszültség, már a kezdetektől.

“Illidan akár Malfurion tökéletes mása lehetett volna,
ha nincs éjfélkék haja és borostyánszín szeme. A hold gyermekeinek,
szinte minden egyes éjelfnek ezüstszín a szeme, s azon kevesekre,
akik borostyánsárga szemmel születtek, úgy tekintettek,
mint akik nagyra hivatottak.”

Tyrande karaktere a történet elején furcsa volt, erősebbnek gondoltam. Viszont tény és való, hogy egy kedves, jót akaró lélek. 

“Selymesen sima bőre lágy, világos ibolyaszínben pompázott,
és kéken fénylő, sötét haját, ezüst sávok tarkították.
A leány kissé talán egérszerű arca nőiesebbé és vonzóbbá vált.
Talán túlságosan is vonzóvá.”

Az ifjú Tyrande
Az ifjú Malfurion
Nem szabad elfeledkezni a sárkányokról sem, akik elég jelentős szerepet kapnak az egész történetben. Sajnos itt se mélyednek bele annyira a történetükbe, de a történelmük egyik legtragikusabb részének előkészületeit láthatjuk. A kibontakozása majd a további részekben lesz olvasható, mondjuk nem okoz majd meglepetést, hiszen tudni lehet a Halálszárny című műből a végkifejletet.

“Csak négy legnagyobb sárkány létezett, négy nagy megtestesülés,
és közöttük Alexstrasza, szeretett Sárkánykirálynője, magát
az életet képviselte. Az őrült Maligost a Mágia Uraként ismerték,
az éteri Hiszérát az Álmok Hercegnőjeként. Ők és a folyton merengő
Nozdormu a teremtés elsődleges erőből születtek, a
teremtésre emlékeztettek, és ők tartották egyben a világot.”

Talán kicsit jobban belegondolva, nagyon elfogult vagyok a művel kapcsolatban. Hiszen szeretem, és imádom ezt a világot, és valamelyest ismerem is. Belegondolva viszont, ha nem ismertem volna előtte, néhol talán túl egyszerűnek tűnnének a dolgok, felszínesnek a leírások, és talán kidolgozatlanoknak a szereplők.
De mivel ismerem, így sokszor fél szavakból megértem, hogy mire akar utálni az író, hogy miről beszélnek árnyaltan, és mi húzódik a dolgok mögött. Rajongóként csak imádni tudom. 
Mit is írhatnék még? Talán annyit, hogy egy nagyszerű, jól megírt mű bevezető része, és egy zseniálisan felépített világ történelmének kis szelete ez a mű. A Forrás
Kedvenc szereplők: Illidian, Rhonin, Krassus és Korialstrasz (fontos ebben a trilógiában külön venni őket), Broxigar, Malfurion, Tyrande
Kedvenc idézet:
“Krasus kinyújtotta kezét kétoldalt, ameddig karja hossza engedte, és még tovább,
ahogy karcsú ujjai egyre jobban megnyúltak, karmokat növesztettek, tagjai egyre növekedtek,
formájuk megváltozott. Háta ívbe görbült és válla alatt két egyforma dudor jelent meg,
majd alig néhány pillanat alatt bőrhártya-szerű szárnyakká növekedett. Hosszúkás arca még jobban megnyúlt,
vonásai hüllőszerűvé váltak, hamarosan újra sárkányként állt ott.”

Amit szerettem benne: Mindent, az első betűtől az utolsóig.
Amit nem szerettem benne: Ilyen nem volt.
Amin lehetett volna még dolgozni: A borítón, lettek volna ütősebb ötleteim rá.
Kinek ajánlom: Azoknak akik szeretik a jó fantasyt. Meg természetesen minden Warcraft univerzumban játszó egyénnek:)

Cenarius, és az ifjú éjelfek Értékelés:

- Borító: Lehetett volna jobb is, de ez sem rossz, csak nem figyelemfelkeltő. 5/3
- Történet: Tökéletes! 5/5
- Karakterek: Jól kidolgozottak, szerethetőek. A gonoszok pedig gyűlölhetőek. 5/5
- Élvezhetőség: Csak annyit tudok rá mondani, hogy 5/5.
5csillag

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése