2014. május 2., péntek

Kresley Cole - Vámpíréhség

Belefogtam a polcomon lévő könyveim újra olvasásába, és egy random sorsolás keretében dől el, hogy melyik lesz az aktuális áldozat. Elsőre a Micimackó jött ki, de még nem tudom, írjak e róla, hiszen mindenki ismeri a kis szeleburdi medve kalandjait.
Másodikként pedig eme művet sikerült kisorsolnia a gépnek. Talán két éve olvastam el utoljára, de még mindig ugyanúgy érzek iránta. Nem tudom eldönteni, hogy jó e vagy sem.

“Amikor alvás közben nézte a lányt, gyakran arra gondolt,
a szívem védtelen fekszik a testemen kívül.”

covers_11616 Sorozat: Hallhatatlanok alkonyat után
Következő rész címe: Vámpírszerető
Angol cím: A Hunger Like No It
Műfaj: fantasy, erotikus
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: -Angol: 2006;   -Magyar: 2009
Oldalak száma: 438
Fülszöveg:
A vámpír horda 150 évnyi pokoli kínzása után, Lachlain, a Lykae (vérfarkas) klán királya kiszabadul fogvatartói kezéből. Bizonytalan, tele gyűlölettel mégis megtalálja társát egy finom és törékeny vámpírban, aki után már 1200 éve vágyódik. Emmaline Troy a félénk, mindentől óvott félig vámpír félig valkyrie fiatal életében először (még csak 70 éves) utazik Párizsba, nagynénjei féltő védelme elől, hogy információt gyűjtsön szüleiről. A dühödt Lykae elrabolja és egyik pillanatban gyengéden viselkedik vele, ám amikor ráébred, hogy vámpír, őrjöngeni kezd…


Sajnos egy részről csalódás ez a könyv. Első részként nekem kicsit túl sok volt erotikus szempontból. Az írónő inkább erre fektette a hangsúlyt, és a történetet nagyon háttérbe szorította. Sőt nem is igazán volt valami cselekményes történet. Ez szerintem egy kezdő kötetnél hatalmas hiba.
Lachlain and Emma
Más részről viszont az írónő stílusa egyáltalán nem rossz. A történet se lenne rossz, ha még egy kicsit dolgozott volna rajta, mert volt benne lehetőség.
A karakterek jók lettek, Lachlain (valaki tudja, hogy kell helyesen kiejteni a nevét?) nagyon a szívemhez nőtt. A valkűrök is piszkálják a fantáziámat, remélem a későbbi részekben jobban megismerhetjük őket is. A világ is maga jól ki lett találva.
Sőt még nagyon jó humoros részek is vannak benne, amik üde színfoltjai a könyvnek.

“Még akkor is ráérek majd kitalálni, hogyan engeszteljem ki őket. Nem az van,
hogy állítólag megőrülnek a csillogó tárgyakért? Majd kapnak egy-két karácsonyfadíszt.”

A könyv végén van egy nagyon jó kis összefoglaló, melyben le van írva, hogy melyik klánra, fajra mi jellemző. Nagyon szeretem az ilyen kis segítségnyújtásokat, mert az ember néha hajlamos belekeveredni abba, hogy melyik történetben éppen mi lehetséges és mi nem, mi az eltérő benne a többihez képest.

“– Igen – emelte fel a hangját. – Nagynénéim valóban kicsik és tündérszerűek. De rendszeresen
ölik a vámpírokat. Pont, ahogy te. Kaderin nénikém például már több mint négyszázat megölt közülük.
– Csak nem? – gúnyolódott Lachlain. – A nagyot mondó nénike.
– Be tudom bizonyítani.
– Aláírat velük egy papírt, mielőtt levágja a fejüket?”

Röviden tömören összefoglalva egy erotika centrikus könyv, ami megér egy próbát, ha van felesleges időnk.
A további részekről azt mondják, sokkal jobbak, szóval biztosan olvasni fogom őket.

“– Jól érzed ott magad?
– Igen, nagyon szép hely, el sem hinnéd. Még úgy is, hogy a szobalányok kizárólag hatalmas kereszttel a nyakukban
mernek megközelíteni, meg fokhagymafüzérekkel, és minden nap sorsot húznak, hogy ki szolgálja ki a vámpírt.
Tegnap például Emma alig bírta megállni, hogy ne tréfálja meg az egyiket, és begörbített ujjakkal
ne kergesse végig a kastélyon, miközben azt sziszegi: „Ákárom kiszív a te véred.”"

Kedvenc szereplők: Lachlain, Bowe, Nix
Kedvenc idézet:
“– A fenébe is, nem érdekel, olyan kicsi! És tiszta seb…
– Bátor és jól képzett! – Állapította meg Bowe tárgyilagosan, és elengedte Lachlain karját.
Időközben Emmának sikerült kiszabadulnia Cassandra szorításából, és akkorát rúgott a mellébe,
hogy a lykae a szoba másik felében landolt. Lachlain szája tátva maradt meglepetésében.
Bowe közben széket és poharakat hozott a dolgozószobából. […]
– Az egész még jobb lett volna, ha sárban csinálják.“

Amit szerettem benne: Lachlaint, egy nagyon kellemes és vonzó karakter. És szeretem a vámpír –vérfarkas párosítást.
Amit nem szerettem benne: Hogy nem volt olyan nagy cselekményes történet.
Amin lehetett volna még dolgozni: A történeten mindenféleképpen csiszolásra szorul, vagyis inkább hozzáadásra.
Kinek ajánlom: Annak, aki egy inkább erotikus fantasy műre vágyik, és nem zavarja a szinte semmi a történet.

covers_154980 Értékelés:

- Borító: Nekem nagyon tetszett, apa régi krimi könyveinek borítói jutnak róla eszembe. 5/5
- Történet: Hát az nem volt valami sok és mély. 5/2
- Karakterek: Emma zavart egy kicsit, a többiek viszont jók lettek. 5/4
- Élvezhetőség: Gyorsan átrágtam magam a könyvön, de nem azért mert annyira érdekelt, hanem mert nem éreztem úgy, hogy idő kellett volna egyes részek feldolgozásához/ átgondolásához. 5/2
2,5csillag




2 megjegyzés:

  1. Teljes mértékben egyet tudok érteni mindennel, amit leírtál róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy te is így látod a dolgokat:)

      Törlés