2014. szeptember 30., kedd

Az utolsó kis mosolyogtatós I.-vel

Így neveld a sárkányod második részét néztük a moziban I-vel. Belépünk a terembe körülbelül 7 gyerek volt bent és 3 felnőtt.
Én: Ugye azt észrevetted, hogy csak mi jöttünk gyerek nélkül.
I: Nem baj, mi magunk vagyunk a gyerekek.


Romantikus, egymásra találós rész jön, én pityergek, ő csak mosolyog. Kis idővel később egy nagyon szomorú tragikus rész jön, egy pár éves kislány szívszorító fájdalmas hangon felsír.
I rám néz, s nagyon mosolyog.
I: Ne sírj! :)
Én: Nem sírok! *szipogás* A kislány sír, de nekem csak bele ment valami a szemembe.
I: Persze.
Én: Majd ilyen viking temetést kérek ez olyan szép, csak ne a Balatonon legyen. Jó?
I: (*nevetve*) Persze.tumblr_n9kp59hXa51t4wx8uo5_1280
S úgy gondoltam, ez lesz az utolsó kis szösszenet az I-vel töltött időkből. :) Remélem azért ti is jót nevettetek egyes kis megszólalásainkon.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ez a viking temetős poén :P És ezt a mesét is alig várom, hogy megnézhessem végre :) Egyelőre angolul, aztán majd szinkronosan is.

    VálaszTörlés
  2. Szépen kirajzolják az egész történeteteket. :)

    VálaszTörlés