2014. szeptember 15., hétfő

Az utolsó nap

Vagyis pontosítva a címet, az utolsó szabadnap, mert az utolsó munkanapom tegnap volt.
Nagyon gyorsan elrepült ez a 3 hónap. Túlságosan gyorsan. Már most hiányzik, minden apró pillanatával együtt. Még az agysejt hiányos vásárlók is hiányoznak, még az is hogy hulla fáradtan elvetődjek az ágyon és azon töprengjek, hogy aludjak vagy egyek, s végül úgyis mindig alszom még a döntés megszületése előtt.
Olyan jó volt a tegnapi nap. Megöleltek, minden jót kívántak, puszikat kaptam (A-tól és B-től is, tudjátok a két fiútól, (Duplazárójeles megjegyzésbe azért ideírom, hogy azért csak sikerült legalább egy puszit kapnom attól a fiútól aki újra dobogásra bírta a szívem. Mi ez ha nem győzelem?:D)).
Nagyon sokat köszönhetek nekik, és soha nem fogom elfelejteni életem első tökéletes munkahelyét. Na meg az egyik ingem megtartom, öreg koromban legalább lesz mi felett pityeregnem, miközben az esetleges unokáimnak mesélek:)

4 megjegyzés:

  1. :) örülök, hogy jó élményekkel gyarapodtál az első munkahelyeden :) Én igazából a kollégáim miatt szeretem a munkám, úgyhogy ha már jófej emberek vesznek körül, az fél siker :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is így érzem, hogy a jó munkatársak sokat dobnak az egész munkahelyen:)

      Törlés
  2. Örülök a bejegyzés tartalmának. :)
    A munkahelyeimmel eddig nem volt baj, de sokat dobott minden a többi ember, akikkel együtt dolgoztam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, olyan jó mikor az ember számíthat rájuk, mikor sírva kell nevetni:D

      Törlés