2015. január 19., hétfő

Lakatos Levente–Aktus

Rettentő sokat ültem ezen az értékelésen. Tudom, hogy kapni fogok érte, mert hatalmas rajongótábor veszi körbe a könyvet, csak azt nem értem miért. Még az előző részeknél megértettem, sőt a LoveClubot imádtam, de itt nem.
*Elhajol egy felé dobott könyv elől* Kezdjünk is bele… (Picit spoileres lesz valószínűleg)

A múlton kívül minden megváltoztatható. A múltból következik a jövő.
A lehetőség kizárólag a jövőben rejtezik, és a jelenen keresztül vezet hozzá út.
Minden jelenmásodperc végtelen számú lehetőséget rejt magában, a személyen függ,
mennyit, és milyen formán használ ki belőlük.”

775747_2Sorozat: Dr. Lengyel 3.rész
Előző rész címe: Bomlás
Műfaj: erotikus, “thriller”
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: -Magyar: 2014
Oldalak száma: 890 oldal
Fülszöveg:
”A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fényderül a titokra.
Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…
Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival… “

“– Na tessék, mindjárt elsül – suttogja Zia.
– Nem vagyok már kamasz – húzódik féloldalas mosolyra Miki szája. – Még bírom.
– Nem te! – kuncog Zia, majd fejével a színpad felé bök. – Hanem a fegyver.”

El sem tudom mondani, mekkora lelkesedéssel vártam a könyvet, és majd öröm táncot jártam, hogy sikerült is a megjelenés után nem sokkal hazahozni. Örömködtem még tovább, hogy de jó lesz majd az új évet jó könyvvel kezdeni. De nem sikerült.
Első gondom, hogy véleményem szerint túlságosan is el lett nyújtva a könyv. Voltak olyan részek, ahol egyszerűen már a falat kapartam, hogy mikor történik valami. Az első 500-600 oldal 2 mondatban összefoglalható, és unalmas. Elegem volt már Anton és Anna siralmaiból, Annát egyszerűen utálom is. Annyira unszimpatikus számomra, hogy az hihetetlen. Akkor erre még Laura is rátett egy lapáttal, a Lengyel vs. Róbert vívódásával. Az ő végső döntésével sem értek egyet, számomra kifordult önmagából. Mondjuk Lengyel se volt önmaga, remélem őt azért még visszakapjuk.

“Hegeink a személyiségünk alkotóelemei, történetek fűződnek hozzájuk,
és bárhogy keletkeztek, semmiképpen nem szégyenteljesek.”

Miután átrágtuk és szenvedtük magunkat ezeken, az utolsó 200-300 oldal szinte egy pillanat alatt elrepül. Érdekes titkok, mozgolódások, és huss vége is. Ez mentette meg nálam a könyvet a teljes bukástól. De még így is hiányolok belőle dolgokat.
Az eddigi részekben mindig beleláthattunk a gonosz karakterünk fejébe (Bloodsmoke füzete, Flórián naplója) és ez itt nincs. Sőt közvetlenül a gyilkossal se találkozunk. Ezt rettentően hiányoltam, egy olyan dolgot vett ki az író így, amit igazán jól csinált. Mert mind a füzet, mind a napló hihetetlen nagy élményt nyújtott az embernek. Beleborzongott az olvasó a  gondolatokba, amik átmentek a gonosz elméjükön. És hiába meséli el az indítékokat, az nem olyan mint ha maga a gyilkos szemén keresztül látjuk a dolgokat.
A gyilkossági ügy szuper lehetett volna, kicsit jobban kifejtve ráfeküdve, csavarodva.
És ha már itt tartunk, a gyilkos. Aki végül a rendőrség elé kerül az is csak valamilyen szinten áldozat. Én sajnáltam őt, megértem miért nem árulta el a titkot, és miért tette amit tett. Nem érdemelte volna meg a büntetést. És eme ember volt az egyetlen, akit megkedveltem az egész könyv alatt. Senki mást
Még egy gondom, mégpedig a thriller jelző a könyvön. Thriller ugye egyenlő a borzongással, de ebbe semmi ijesztő, rémisztő, lelkileg megterhelő nincs.  Ez inkább erotikus mű cseppnyi krimivel meghintve.

A kellemetlen tapasztalatokra nincs ember, aki vágyna.
Mégis ezek a pofonok tesznek bennünket erősebbé.”

És a legutolsó dolog amin már csak nevetni tudtam, hogy a könyv elolvasása után csak egy kérdés foglalkoztatott. Vajon Laura átadta a képeket Sárának? Én nem emlékszem, hogy ez le lett volna írva. És azért nevettem jó nagyot, mert ez egy nagyon kicsi kis mellékszál. Ez maradt meg bennem mint a legérdekesebb pont.

“Kötődés – furcsa, befolyásolhatatlan és gyakran viszonzatlan érzés.”

Van egy olyan félelmem, hogy az író túl jót írt elsőre, és ezt nem fogja tudni felülmúlni, legalábbis számomra nagyon úgy tünik, hogy nem. De természetesen ez saját szubjektív vélemény.

Kedvenc szereplők: Richárd
Kedvenc idézet:
“Féltékenység? Pejoratív kifejezés, az emberek általában jellemhibának könyvelik el.
Fogalmazzunk inkább úgy, vigyázok arra, ami az enyém.
Sokan ítélkeznek a világról, amelyben szocializálódtam. Azt mondják, erkölcstelen,
pedig valójában éppen a tisztelet alapjaira épül: tisztelem a másét, így elvárom,
hogy tiszteljék az én tulajdonomat is. Az aranyszabály megszegői háborút indítanak;
aki megkísérli rátenni a kezét arra, ami – ez esetben aki – az enyém, annak az Isten kegyelmezzen!”

Amit szerettem benne: A gyilkossági ügyet.
Amit nem szerettem benne: Túlságosan sok mindent.
Amin lehetett volna még dolgozni: A gyilkosságot előtérbe hozni, belevinni még párdolgot. És levonni a hiszti adagból.
Kinek ajánlom: Azoknak aki olvasták az előző részeket, és a Dr. Lengyel fanoknak.

Értékelés:


- Borító: Nem rossz. 5/4
- Történet: A gyilkossági része jó volt, bár lehetett volna sokkal jobb is, csak az a sok hiszti viszi lefelé.  5/3
- Karakterek: Valahogy Richárdon kívül senki nem fogott meg. 5/1
- Élvezhetőség: Többet untam, mint amennyit élveztem. 5/2
2csillag

1 megjegyzés:

  1. Az a baj, hogy minél többet gondolkodom ezen a könyvön, minél többet beszélek róla bárkivel, bármelyik részlete vagy egésze kapcsán, csak zuhan a szememben. Komolyan, nem értem, hogy mire fel az a nagy rajongás, de ezt kifejtettem már neked.
    Azért nem adtam rá kifejezetten rossz pontozást, mert végül is, meg lett írva, és vannak sokkal rosszabb könyvek. Lehet vajszívű vagyok, lehet más szempontokat veszek figyelembe. De amúgy osztom a véleményedet, mindent, amit leírtál annyi különbséggel, hogy egyetlen egy szereplő sem fogott meg. Semennyire. Végig azon imádkoztam, hogy hozzon valaki egy lapátot, meg hogy Dóra még véletlenül se jöjjön elő. :S

    VálaszTörlés